Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

szervezeti képét nyújtja. Viszont kell lennie olyan szabályozásnak isi amel a bíróságok belső, önálló tevékenységére nézve irányadó, amely az egyes bíróságok belső életműködését biztosítja. Ezt nevezzük a bíróságok belső szervezetének. A külső szervezet közelebbről azt jelenti, hogy a bíróságok egymás közötti viszonya aszerint alakul, hogy az egyes bíróságok bizonyos meghatározott hatósági körre vannak szorítva. Ez a hatáskör és az illetékesség, amelyekkel alább részletesen foglalkozni fogunk. A belső szervezet alatt pedig azt kell értenünk, hogy az egyes bíróságok bizonyos meghatározott szabályok szerint alakulnak meg, amely szabályok belső életműködésüket irányítják. Az egyházi bírósági szervezet kérdéséhez tartozik annak megállapítása is, hogy a bíróságok között különbség tehető egyrészt azon az az alapon, Eogy a peres ügyek milyen állapotban jutnak elébük. Etekintetben beszélhetünk elsőfokú és általában fellebbviteli bíróságokról. Másrészt megkülönböztethetők a bíróságok aszerint is, hogy általában minden ügyben vagy pedig csak egyes és kifejezetten eléjük utalt ügyekben járhatnak el. Ez a különbség viszont rendes és különös bíróságokat ismer. Hogy az egyház bírói szervezetén belül melyek az elsőfokú és fellebbviteli, melyek továbbá a rendes és különös bíróságok, arra nézve az alábbiak során részletesen ki fogunk térni. 2. Első Szervezeti formák. — Ami most már ezek után a bíróság szervezetének kialakulását és a mai általános szervezeti képét illeti, arra vonatkozólag helyesnek látszik bizonyos történelmi vizsgálódások megejtése. Előrebocsátandónak tartjuk, hogy az egyház bírói szervezetének multbani képét illetően feltűnő kevés határozott adattal találkozunk mindkét hazai protestáns egyház történetében. Különösen bizonytalan és csak következtetés útján leszűrhető adatok állanak rendelkezésünkre a reformációt követő két évszázad egyházi életéből. Az a néhány homályos támpont, amely itt kitapogatható, megállapításainkat csupán valószínűsíteni képes, feltétlen bizonyosságot azonban annál kevésbbé szolgáltat, mivel a jelzett időben maga az egyház szervezeti képe is teljesen bizonytálan és kialakulatlan volt. A magyarországi protestáns egyházak bírósági szervezetének kezdeti alakját legeredményesebben úgy tudjuk megközelíteni, ha a bírói hatalom gyakorlásának módjából indulunk ki, mert e kettő szorosan összefügg s ez utóbbiból az előbbire következtetések vonhatók. Általában ez a kezdeti korszak, sőt a tulajdonképpeni jogi szervezettség beköszöntéig terjedő két évszázad az egyház bírói hatalmának spirituális részét helyezte előtérbe s az egyházfegyelem gyakorlása és az e felett való őrködés merítette ki az egyházi bírák, helyesebben: lelkészek, később pedig az egyházi bíróságok, vagyis a törvénykezést ellátó kdltegiális testületek tevékenységét. Az egyház'bírói hatalmának jogi oldala attól az időponttól kezd élesebb megvilágításba kerülni, amióta az egyházak szervezete a mai modern -értélémben vett formáját megközelítette, illetőleg elérte. A jogilag megszervezett egyház ugyanis egyre inkább távolodik a fegyelmezés *5j>i48