Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)
1943 / 1. szám
az egyházat illeti s minden más olyan magatartás, amely az egyházkeretein innen, tehát magában az egyházban ezt a jogot másnak* mint az egyház törvényes bírói szerveinek számára vitaija, szabálytalan, tehát törvényellenes s ekként meg nem engedett magatartás. Aligha szorul közelebbi bizonyításra, hogy az egyházon beiül a bírói hatalom gyakorlása — amelyet egyébként más helyen részletesen taglalni kívánunk — kizárólag az egyházat illeti. Ennek a tételnek alapul vételével pedig azt kell látnunk, hogy abban a perben, amely mint ilyen az egyház keretein belül csak az egyházi bíróságok közreműködésével képzelhető el, amelyben tehát a résztvevő személyek, közelebbről pedig: a peres felek az egyház irányában kötelezve vannak, — a per jogi természete nem lehet más, mint közjogi színezetű. Az egyházi perfogalom jogi természetét illetően jelentkező ez a közjogi színezet onnan ered, hogy a perben szereplő peres felek a pernek minden vonatkozásában kötelezettségi viszonyban állanak az egyház igazságszolgáltatási és jogszolgáltatási szervével: az egyházi bírósággal. Ez a kötelezettségi viszony, amely soha sem a felek és az egyház szabad egyezkedésének tárgya, hanem mindig zárt és előre megállapított szabályok szerinit igazodó, a per bármelyik mozzanatából világosan kitűnik. A peres felek, amennyiben az egyház bírósága előtt pert indítottak, a peralapítás tényével kötelezettekké váltak az egyházi bíróság irányában, mert ez utóbbinak minden rendelkezését, intézkedését magukra nézve kötelezőnek és irányadónak ismerték el. Minthogy pedig ez a kötelezettségi viszony — ismételjük — nem a felek és az egyházi bíróság között létesíthető szabad egyezkedés tárgya, hanem szükségképpen kell, hogy az egyház által megállapított szabályok betartását eredményezze, függetlenül attól, hogy ez a szabályokhoz való igazodás a felek részéről tetszéssel találkozik-e, ennélfogva e viszony jogi természete nyilvánvalóan nem lehet egyéb, mint közjogi színezetű, vagyis: az egyházi per közjogi természetű viszony a peres felek és az egyház bíróságai között. Ennek a kérdésnek eldöntése természetesen az egyházi per jogi természetének problémáját még korántsem zárta le. Vizsgálandó a továbbiak során az a körülmény is, hogy vájjon az egyházi per jogi természetének ilyen alapra helyezésénél a peres felek és az egyházi bíróság között létesült közjogi viszony, vagy egyáltalában az itt létrejött jogviszony teremt-e valamiféle kapcsolatot maguk között a peres felek között is, vagyis végső soron az egyházi per mint közjogi jogviszony egy-, két- vagy többoldalú jogviszony. A világi jog perjogi irodalma e problémával kapcsolatosan igen gazdag és figyelemreméltó anyaggal rendelkezik, bár az is kétségtelen, hogy e kérdés végérvényesen ott sincsen eldöntve. Az egyházjog ebben a vonatkozásban semmiféle adattal nem szolgálhat, lévén az egyházjognak ez a területe teljesen járatlan és ismeretlen. Természetesen nem lehet célunk, hogy a világi perjogok még el nem döntött vitájába bekapcsolódjunk, vagy bármelyik tetszetős perjogi elmélet mellett az egyházi perjog itt felmerülő problémáját lerögzítsük. El 16