Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A jog élete

A jog élete*) Amikor most életem vándorútjának őszi verőfényében ennek a díszes méltóságnak elnöki székét a mindnyájunk sorsát irányító Gondviselés rendeltetése szerint elfoglalom, a múltnak mindent megszépítő messzeségében tekintetem egy ifjúra esik, aki ezelőtt 45 évvel tarsolyában az ungvári gimnázium érettségi bizonyítványával, dobogó szívvel, ifjúi lelkesedéssel, a boldog reménykedés színes képzeletvilágával megjelent a debreceni ősi kollégium kapujában, hogy a jogeszmény mithikus templomában az emberi élet rendjének zsolözsmáit lelkébe fogadja. Ez az ifjú én voltam. Szívemet meleg érzés tölti el, amikor mélységes tisztelettel és szeretette] a debreceni jogakadémia neves tanáraira gondolok, akik sok ezer fiatal jogász szívében a jogtudomány iránti lelkesedést lángra gyújtották, akik a jog bölcseleti magaslatának áhítatos szemléletében elmerülni, a római jog formatökélyének, a remekkor jogászi logikájának és jogi kategóriáinak káprázatos világában járni, de a magyar alkotmány és jogtörténet ragyogó hagyományait mindenekfelett tisztelni, és nemzeti kincseinkhez törhetetlenül ragaszkodni a magyar mult és magyar szellem lehelletével tanítottak. Tudásuk, életbölcseségük tárházának minden gazdagságát pazarul szórták reánk, a jövő reményeire, hogy a társasélet szervezőjét a jogot, a jognak értelmét és értékét megismerjük és érette küzdeni tudjunk. Ma méginkább érezzük, hogy mily nehéz volt a feladatuk. Hiszen példátlan az a küzdelem, amit az emberi szellem a történelmi idők kezdete óta folytat a jogért. És vájjon ma is, ki tudna örökérvényű feleletet adni arra, mi a jog, mi a helyes jog? A történelem azt mutatja, hogy a jog mint történeti és társadalmi jelenség, tartalmában már keletkezésekor magában hordja a változás, az enyészet csíráját. A kikerülhetetlen végzet, az antik világ jógi gondolkodásának évszázadokon át csodált remekművét, — a római jogot sem kímélte. A római jog élettörténete — nagyszerű felvirágzása, bukása, új életre *) Dr. Szobonya Béla kir. ítélőtáblai elnök székfoglaló beszéde a debreceni kir. ítélőtábla 1943 november 29-én tartott teljes ülésén. 145