Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

tergom, bár nem kényszerítette azokat az áru eladására8). Esztergom csakhamar elvesztette árumegállító jogát. Már sokkal fontosabb volt Győr árumegállító joga 1271-ből0), majd Pozsonynak 1291-ben nyert átrakási joga, mely utóbb 1402-ben átalakul árumegállítássá. Az Árpádok korában tulaj donképen csak Budának és Győrnek volt tényleges árumegállítása Bécs- árumegállítási jogának ellensúlyozására. Budának a Dunán fel és lefelé közlekedő kereskedőkkel szemben volt árumegállítói joga10). Győrben csak az Ausztriából jövő és odamenő áruk estek kényszermegállítás alá"), Pozsonyban pedig a bárhonnan jövő áruk12). Az Árpádkor végén, a lengyel gazdasági és kulturális kapcsolatok élénkítésével, Krakkónak árumegállító hellyé való kiépítése után (1309)13) a felsőmagyarországi, illetve szepesi városok közül csakhamar Lőcse, majd Késmárk és Kassa is megszerezték az árumegállító jogot. Az árumegállító jog (ius stapulae, depositio, exoneratio, nyderlage) tartalma nagyon különböző volt14). Voltak városok, mint láttuk, amelyekben csak bizonyos vidékről, vagy külföldrő érkező kereskedőket kényszerítettek árumegállításra. A kereskedők megállás után vagy összes áruikai, vagy csak egyes cikkeket voltak kénytelenek áruba bocsátani. Az árubabocsátás rövidebb-hosszabb ideig tartott abban a városban, melyben a kereskedcnek meg kellett állania, három napig, esetleg egy, két, sőt hat hétig15). Királyaink, akik nálunk egyedül adományozhatták a városoknak az árumegállítói jogot, a kényszerárubabocsátásnak rendszerint hosszabb időt (8, 14 nap) szabtak meg. s) Knauz: Momumenta Ecclosiaa Strigoniensis. Striganii, 1874. H. 232 és Domanovszky i. m. 25—26 L 9) Fejér V. 1. 146 1. ós Endlicner: Renim Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Leipzig, 1931. 526 L 10) Fejér rv. 1. 327. ós Eer. Hűiig. Monumenta Arpadiana, Leipzig,- 1931. 468 L 11) . . . statuimus eciam quod omnes mercatores usque Austriam in Hungáriám descendentep, et de Hungária in Austriam transeuntes, mercimonia sua in castra deponanit Iauriensi ad concambium faciendum. (EindMcher St. Lad.: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana. Sankt Gallen, 1849. UnverSndeter Nachdruek 1931. Leipzig, 528 1.) 12) Item consessimus, quod omnes mercatores pannorum, boum, piseium, de quibuscunque regnis vei locis ad ipsum civitatem venientes descendant in eadem mercimonia sua libere et, eeeutre vendicioni exponendo. (u. o. 626 1.) is) Domamjovszky i. m. 28 1. i4) Lásd az árumegállító jog tartalmának ismertetépét Hafemann á. m. 66—67 1. kívül még Stieda: Artikel „Stapelreeht" in Conrads Handwörterbuch der Staatswissenohafben B. 6. 992 L; Gothein i. m. 248 1.) Bathgen: Artókel „Stapelrecht" (Wörterbuch der Volkswirtsehaft.) 1898; Cellarius: Kurtze hist. Nachricbt von dem Stapelrecht der altén Stadt Magdeburg. Magdeburg, 1741, 21 1. is) V. ö. Hafemann 68—69 L 131