Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A balesetbiztosítási jog fogalma

A halál megállapítása, ellentétben az állandó és múlékony munkaképtelenséggel, nem ad vitára alkalmat. E két utóbbinál azonban kétségek merülhetnek fel olyirányban, hogy vájjon e munkaképtelenség a biztosított korábbi munkaköriének ellátására való tehetetlenségében nyilvánul meg, vagy munkaképtelensége teljes azaz bármely munkakör betöltését kizárja. E'kérdésben érdekes és iránymutató a biztosítási jogban a budapesti kir. Ítélőtábla P. I. 10.990/1940. számú ítéletié egy életbiztosítás díjfizetése alóli felmentésre alkalmas munkaképtelenség megállapítására indított perben. A budapesti királyi törvényszék mint elsőbíróság a keresetnek helyt adott az alábbi indoklással: „A biztosítási szerződés keretében a kir. törvényszék megítélése szerint nem abszolút munkaképtelenség szerepel tényelemként, hanem csak viszonylagos. Helyesen mutatott rá a felperes, hogy abszolút munkaképtelenség nincsen, mert a teljesen vak, vagy teljesen siket ember is képes bizonyos kereső foglalkozás folytatására és mindenki, aki mozgásra képes. Ámde a törvényszék megítélése szerint a szerződési kikötés alatt csak relatív munkaképtelenséget kell érteni, ez pedig az adott esetben fennforog. Ugyanis nem elég, hogy a felperes testi állapota olyan, hogy esetleg valami könnyebb munkakörti még betölthetne, mert ehhez meg az is kellene, hogy ott, ahol lakik, Miskolcon, az ő adott körülményeit figyelembe véve, tehát, hogy 55 éves, félig meddig béna ós zsidó vallású ilyen munkakörhöz kerülhessen is ós ezáltal magánlak keresetet szerezzen. Erre azonban nincsen adat, hogy ilyen lehetőség fennforogna, mint életfenntartó lehetőség. Ennélfogva adott körülmények között betegsége folytán őt e tekintetben is munkaképtelennek kell tekinteni és így a üávánt kötvényfeltételt teljesen megvalósultnak." A kir. törvényszék ítéletét a kir. ítélőtábla a következőképpen változtatta meg: „Az elsőbíróság ítéletében helyesen ismertetett orvosi véleményekből nyilvánvaló, hogy bár a felperes eddigi szakmabeli foglalkozását tovább folytatni képtelen, de könnyebb természetű más munkakör elvégzésére kisebb-nagyobb mértékben képes. A könnyebb foglalkozási ágakban 20—60%-ban csökkent munkaképességű. Teljesen munkaképtelen és így más foglalkozás üzésére képtelennek csak azt lehet tekinteni, aki sérülése vagy betegsége következtében munkaképességét elvesztette. Már pedig az ismertetett orvosi véleményekből kitűnően, a felperes könnyebb természetű más munkakörben munkaképességét csak kisebb részben vesztette el. Emellett tehát őt könynyebb természetű foglalkozás körében munkaképesnek kell tekinteni.." A baleset következtében előálló testi sérülésnek, ha az munkaképtelenséget okozott, olyannak kell lenni, amely kizárja bármely munkakörben a munkaképességet. Természetesen ez csak az állandó munkaképtelenségre vonatkozik, míg a múlékony munkaképtelenségre csak annyiban, amennyiben olyan testi sérülésről van szó, melyet az általános biztosítási feltételek 1. §-a 'taxatíve nem sorol fel. Ezekben az esetekben azonban a fel nem sorolt testi sérülések a biztosításjogi baleset fogalmából a legtöbb esetben ki vannak zárva. A fentiekben foglaltakkal a baleset biztosításjogi fogalma megközelítőleg teljes mértékben tisztázható volt. Vannak ugyan vitás kérdések, de ezekre annak a bírói gyakorlatnak kell a választ megadni, amely a biztosítási jog eléggé elhanyagolt tudományának eddig is legnagyobb segítsége volt. Kováts Lajos Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc. Rákóczi-utca 18. sz. 128