Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

egészben vagy részben, \igyancsak az érdekeilek szakmaszerinti önigazgatása áll előtérben a szociálpolitikai kérdések megoldása területén. Az intézkedések tömegszerüsége, általánossága helyett itt is a szakmák és élethivatások keretében való leegyszerűsítés, a specializálódás a főcél, amellett, hogy a nemzeti társadalom és az állam szempontjából történő központi irányítás, a részek munkájának szintétikus összeolvadása megfelelő szervezés útján biztosítva van, illetve biztosítottnak látszik. A tekintélyelvi berendezkedésű államok szociálpolitikájában egyébként az állam totális szempontjai hangsúlyozódnak és a legújabb szociálpolitika fogalmával adott meghatározásunk igazsága elsősorban ezek életén át válik nyilvánvalóvá. A közületi szociálpolitika itt is, a maga sajátos, egyetemes átfogó intézményeinek megalkotásán túl, az egyes szakmák, illetve hivatáságak kollektivumál tekinti egységnek és míg a demokratikus államokban a kollektív szerződések szociális jelentősége az érdekeltek egymással szemben megmutatkozó erőviszonyai, vagy az egymás iránti megértésének mértéke szerint szűkebb, vagy szélesebb terjedelmű, addig itt az illetékes szerv az erőviszonyoktól függetlenül (pl. Németországban a munkaügyi megbízott, a Treuhánder der Arbeit) a maga területén vezéri hatalommal, egyedül az államérdek figyelembevételével, tarifális rendelkezések útján alkotja meg a munkáspolitika alapelveit. A közületi szociálpolitika tevékenységét kiegészíti az érdekeltek hatalmi szóval létesített és irányított önsegélyszervezete (Németországban a niunkafront) és az üzemi szociálpolitika, melynek fejlődését az állami beavatkozás befolyásolja erősen; egyrészt azáltal, hogy a munkaügyi megbízott sokoldalú tarifális rendelkezéseinek keresztülvitele, illetve az üzemközösségi rendszer tényleges megvalósítása szükségszerűen nagyvonalú üzemi szociálpolitika felépítésére vezet, másrészt egyéb eszközökkei hat e téren, mint például amikor az üzem részére különböző előnyöket biztosító „mintaüzem" cím adományozásának feltélelei is a megkívánt üzemi szociálpolitika meglétéhez kapcsolódnak. Mindenesetre, a legújabb szociálpolitikai irányzatot már úgyszólván a kezdet kezdetén súlyos veszély fenyegeti. Még a modern szociálpolitika első korszakában is, amidőn a gazdasági elv teljes mértékben érvényesült, mutatkoztak egyes oldalakról hajlandóságok, amelyek a szociális elv javára bizonyos engedmények tételétől nem idegenkedtek. Az igazi eredményt az a már említett vélemény akadályozta meg, hogy minél nagyobb értékű valamely államban a szociálpolitika, az ennek révén jelentkező szociális teher nyomása alatt annak gazdasági élete annál kevésbbé versenyképes a nemzetközi piacon. Az államok egymásközötti, öldöklő gazdasági vetélkedése így állott az igazi emberi fejlődés útjába. A következmény az emberi értékkel való mértéktelen és a nemzetek erejét gyökerében megtámadó pazarlás volt, aminek hátrányai sok államban több vonatkozásban még ma is erősen érezhetők. Az első világháború utáni új szociálpolitika kibontakozását nemcsak a szociális elvnek a gazdasági elv mellett történő érvényesülése segítette elő, hanem az a körülmény is, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tevékenységének megindulásával lehetővé vált a mun122