Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

se könnyen hatásköri és illetékességi összeütközéseket idézhet elö. Az evangélikus egyházi alkotmány szellemének megfelelően az esperes és a püspök egyaránt lelki eszközökkel rendelkezik felügyeleti jogának gyakorlásánál és nem megy, de nem is mehet messzebbre a lelkészi becsületszék sem, amely szintén csak figyelmeztető intézmény: de míg az esperes és a püspök békés természetű figyelmeztetésének van komoly szankciója, addig a lelkészi becsületszék intésének, tanácsának be nem tartása legfeljebb a Mele-ből való kizárást vonhatja maga után, mint jogi következményt. Mivel azonban a Magyarhoni Evangélikus Lelkészegyesületbe való belépés kötelezettségét minden lelkészre, segédlelkészre és vallástanító lelkészre, — azaz minden felszentelt lelkészre nézve, bármilyen munkakörben szolgál és a nyugdíjasra nézve is, — csak az egyetemes közgyűlés mondotta ki, az E. A, és az E. T. ellenben nem, a lelkészi becsületszék esetleges kizárási határozata egy újabb egyetemes közgyűlési határozattal büntetőjogi szankciójától könnyen megfosztható. A Mele az E. A. VIII. t. c. 183. §-a értelmében ugyanis csak tagjai ellen tehet fegyelmi eljárás megindítása iránt panaszt. Az esperes és a püspök, vagyis az egyházi hatóságok felügyeleti hatásköre és fegyelmi impériuma olyan széleskörű, szép kiépítést nyert az E. A. és az 1934/37-iki E. T.-ekben, hogy a lelkészi becsületszék működése nemcsak jogelméleti, de fontos egyházjogi szempontból is feleslegessé válik és a becsületszék intézkedése még egyházvédelmi és egyházpolitikai érdeknek sem tekinthető. A lelkészi becsületszék lelkes védői elsősorban egyházvédelmi és egyházpolitikai szempontból tartják szükségesnek annak megszervezését, mert ily módon rövid becsületszéki eljárás útján lehet valamely ügyet elintézni, mely kisebb jelentőségénél fogva egyébként nem volna fegyelmileg büntethető. A lelkészi palást megvédését azonban, — szerény véleményünk szerint, — jobban biztosíthatja az elsőfokú esperesi, vagy másodfokú püspöki figyelmeztetés, intés vagy feddésr mint a lelkészi becsületszék, mely utóbbi mégis nagyobb kollégiumot alkot és feltétlenül jobban kiteregeti a lelkész eltévelyedését, mint a bizalmas természetű esperesi, vagy püspöki figyelmeztetés. Világos, hogy valamely ügynek kollégiumos kezelése és rendezése többet árthat az egyház érdekeinek, mint az esperesi, vagy püspöki, négyszemközt történő feddés, vagy írásbeli intés és dorgálás. A lelkészi becsületszék védőinek az a nemes szándéka, hogy a fegyelmi eljárásnál egyhébb módon kezeltessék a lelkésznek esetleg ethikailag kifogásolható viselkedése, jobban és talán eredményesebben elérhető az esperes, de különösen a püspök fegyelmi impériuma révén, amelynek már nemcsak lelki, hanem jogi attribútumai is vannak. Az egyházérdek és egyházpolitika inkább a lelkészi becsületszék ellen, mint mellette szól. A lelkészi becsületszék csak a Mele keretén belül működhetik és így az állam az egyesületekkel szemben fennálló ellenőrzési jogánál fogva fokozottabban beleszólhat és beleavatkozhatok a becsületszék által hozott döntésekbe. Már Vladár Gábor dr. is rámutatott arra, hogy a rendőrhatósági ellenőrzés, mely egy egyesület 6