Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 7. szám - A jogjavak összemérése

2. Az irodalmi állásfoglalások legtöbbje még a mellett is nyilatkozik, hogy a jogjavak összemérésénél nem a cselekvő szubjektív értékelése, hanem az objektiv szempont legyen a kizárólagosan^ egyedül irányadó; ilyen állásfoglalást találunk például Allfeld31), Heller32), Hippel33), Mayer Hellmuth34), Mezger35) müveiben. IV. A mentési cselekmény jogosságának megalapozására két elmélettel találkozunk. Liszt és tábora, mint tankönyvének későbbi kiadója: Schmidt Eberiardt36), Dohna37), továbbá Radbruch38) és Sieverts39) müveiben azzal az érveléssel találkozunk, hogy az olyan mentő cselekmény., amelyet az állam által jogszerűnek elismert cél elérése érdekében köveitek el, nem minősülhet jogellenessé; a jogszerű cél jogszerűvé teszi az ennek megvalósítása érdekében alkalmazott eszközt is (Zwecktheorie);az ezen elméleti állásfoglalással szemben felhozott kifogásokat újabban azzal az érveléssel igyekeznek megcáfolni, hogy az esetek elbírálásánál vizsgálni kell még azt is, vájjon a menlésre használt eszköz megfelelő-e, tehát hogy nemcsak a célkitűzés jogszerűségét, hanem a cél elérésével használt mentő eszköz hozzáillő voltát is vizsgálat tárgyává kell tenni40). Ezzel az elmélettel szemben felhozták, hogy a célkitűzés még nem teszi jogszerűvé a cél elérésére alkalmazott eszközöket és utaltak arra, hogy helyesebb a mentő cselekmény jogszerűségét arra alapozni, hogy az olyan mentő cselekmény, amely értékesebb jogjavnak az értéktelenebb rovására való megmeníésére törekedik, a jogjavak értékviszonya alapján válik jogossá; a kisebb értékű jogjavat észszerű feláldozni a nagyobb értékű megmentése kedvéért; a jogjavak összemérése, ennek az összemérésnek az eredménye válik itt döntő jelentőségűvé (Güterabwágungstheorie). Ezt — 31) Allfeld, Lehrbuch des Deutschen Strafrechts, Allgemeiner Teit,. 9. kiad., Leipzig, 1934, 137. old. 32) Heller, A magyar büntetőjog tankönyve, Bevezetés és általános rész, Szeged, 1931, 179. old. 33) Hippel, Deutsches Stráfrecht, II. köt., Berlin, 1930, 230. old. 1_ jegyzet. 34) Mayer, Hellmuth, Das Stráfrecht des Deutschen Volkes, Stuttgart „ 1936, 242. old. 35) Mezger, Stráfrecht, Ein Lehrbuch, 2. kiad., München, 1933. 240 old. 36) Liszt—Schmidt, Lehrbuch des Deutschen Strafrechts, 26. kiad. Berlin, 1932, 206. old. ") Dohna, Der Aufbau der Verbrechenslehre, Bonn, 1936, 27—28. old.. 38) Radbruch, Geburtshilfe und Stráfrecht, Jena, 1907, 11. old. 39) Sieverts, Beitráge zur Lehre von den subjektiven Unrechtselementen im Stráfrecht, Hamburg, 1934, 132. old. 40) Erre mutat reá Sieverts az imént idézett munkájában, lásd a 133„ oldalt. 106