Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

Három büntetőjogi dolgozat X A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése, különösképpen a normatív tényálladéki elemekről. t 1. Tényálladék alatt az egyes bűncselekményeknek a büntetőtörvényekben összefoglalt ismérveit, elemeit értjük; ezeknek az öszszessége adja valamely bűncselekménynek törvényes tényálladékát. A tényálladékot képező tényálladéki elemek közt újabban megkülönböztetéseket tettek és az így keletkezett csoportokat egymással szembe állították. Tudomásunk szerint Mayer1) (Marx Ernst) tett, mint első tudatosan és világosan már fejlettebb és tudományosan megalapozott módon ilyen megkülönböztetéseket a tényálladéki elemek közt, bár hellyel-közzel már jóval előtte is érintették a problémát. Őt követőleg többen foglalkoztak a problémával és munkáikban eltérő csoportosításokkal találkozunk. Uralkodó nézetnek az mondható, amely különbséget tesz deskriptív, illetve kognitív tényálladéki elemek, — továbbá normatív tényálladéki elemek közt; továbbá amely különbséget tesz objektiv vagy tárgyi vagy külső, — továbbá szubjektív vagy alanyi vagy belső tényálladéki elemek közt is. A különbséget egyrészt a deskriptív, illetve kognitív, — másrészt pedig normatív tényálladéki elemek közt olyképpen teszik, hogy a deskriptív, leíró tényálladéki elemek közé azokat sorolják, amelyeket a törvényhozás leíró, deskriptív módon állapít meg mint releváns testi vagy lelki állapotot vagy jelenséget a tényálladék keretében és amelyeket a bíró állapít meg, mint például az elhalálozás ténye, a sértett halálának a bekövetkezése (Btk. 306. §.) vagy a bűncselekménynek méreg beadása által való elkövetése (Btk. 309. §.), stb. Ezzel szemben a normatív tényálladéki elemek alatt azokat értjük, amelyek értékmérő jelentőséggel bírnak, elbírálásuknál pedig a bírónak kiegészítő értékítéletére van szükség; ez utóbbira nemcsak akkor van szükség, J) Mayer, Max Ernst, Der allgemeine Teil des deutschen Strafrechts, Heidelberg, 1915, 182. s köv. old. 81