Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 5. szám - Kamat a római jogban

A kamat ősi jogintézmény, s az ókori népek jogszabályai gyakran utalnak rá, ha másképen mem, úgy negatíve: kamatszedési tilalmak formájában. 1. A kamat fogalma és eredete A kamat elnevezése latinul: „foenus",2) vagy „usura". A foenus szó a „fetus" — „magzat" szóból ered3). A kamat másilk elnevezésének eredete az „utor" (használok) szóban keresendő. Ekét elnevezés váltakozva jelentkezik aromái jogforrásokban. A XII. táíblás törvény ,,Felnus"-ról tesz említést, hasonlóképen egy Római alapítása után 407. évből származó Hex ás. A köztársaság utolsó idejében, sóit még a justinianusi törvényhozásban is főleg az usura elnevezés szerepel4). A két elnevezés közit az egyes római írók fogalmi elhatározásokat is vonnak. Tacitus5) a kamatot fenus-nak, az uzsorát pedig usura-nak hívja, s hasonló érJelenti azonban e két. szó a kamatot a kötelem alanyainak különböző szemszögéből is. Míg u. i. a kamat a hitelező szempontjából a tőke hozadéka (foenus, pecunia fenebriis), addig laz adós szempontjából a tőke használatáért fizetett ellen_ érték, ellenszolgáltatás (usura). A kamat intézményének eredete a kölcsönügyletben (mutuum) keresendő. A kölcsöiiibeadó tőkéjét azzal adja át a köilcsönbevevőnek, hogy azt mint helyettesíthető dolgot, bizonyos idő múlva ,,in eadem qualitate et quantitate" szolgáltassa •vissza. Ilyen körülmények közt azonban a kölcsönadó tőkéjének semmi hasznát nem látja és a kölcsön kizárólag a kölcsönbevevő érdiekeit szolgálja; az tehát, hogy a kölcsönadó kölcsönadott tőkéje után semmiféle ellenértékben nem részesül, csupán bizonyos idő múlva iá kölcsönadottinak megfelelő mennyiségű és minőségű helyettesíthető dolgot kap vissza, lehetietilenné tenne minden hitelműveletet, s így hitelélet sem alakulhatna ki; amennyiben u. i. a tőkés tőkéjét nem adja kölcsön, hanem maga forgatja, vállalkozásokba fekteti, az gyümölcsözik neki, míg a kölcsönadott tőke semmit hasznot sem hajt. — A kamat intézménye tehát annak a felismerésnek köszönheti eredetét, hogy a kölcsönügylet csak akkor észszerű és gazdaságos, ha a kölcsönadó tőkéje használata fejében ellenértéket kap; ennelk az ellenértléknek mértékét pedig eszmeileg az szabja meg, hogy a tőke tulajdonosa milyen hasznot, milyetn tőkegyarapodást ért volna el akkor, ha tőkéjét nem adja kölcsön, hanem azt valamely hasznothajtó, gyümölcsöző dologba, vagy vállalkozásba fekteti. Minthogy a kölcsön tárgya csakis helyettesíthető dolog lehet — azaz oly dolgok: ,,quae pondere, numero, mensura constant" — ezért a kamat fogaknának is lényeges jegye az, hogy nem vonatkozhat helyettesíthetetlen dolgokra, hiszen ezeknek bizonyos hányadát teljesíteni lehetetlen vOlna. A kölcsöntőke visszafizetése azonos minőségű és mennyiségű dolgokkal történik; ebből következik, hogy a kamalt is a tőkével azonos minőségű dolgokbatn fizetendő, illetve szolgáltatandó. A kölcsöntőke visszafizeté-e elvileg egyszerre, a lejáratkor eszközlendő, mivel azonban méltáhyos, hogy a kölcsönadó már tőkéje visszafizetése előtt is élvezze az annak használata fejében járó ellenértéket, ezért a kamat lényeges jegye az is, hogy fizetlése időszakonként visszatérőiéig történjék. 2) „faenus" — „fenus". 3) „Fenus — a fetu — quod erediti nnmrai pariant". Bozóky Inst. 280 1. 4) ,,Usura est íncrementum foenoris ab usu aeris erediti nuncupata". Isidor Orig. V. 25. 5) Tacitus: Annales 6. 16. (XII. t. t. VIII. tábla.) telemben használja az utóbbit Gaius is. 73