Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 5. szám - Az orvosi felelősségről és műhibákról

téttel sikerült volna a beteget megmenteni, a törvényszék mégis csak fegyelmivétséget lát fennforogni és az illetékes alispánhoz teszi át az ügyet. Egy más alkalommal tévedésből hasoperációt végez az orvos s víztömlőt állapít meg, holott egyszerű terhesség van jelen és életveszélyes műtétnek veti alá a beteget. A szakértői véleményben egybehangzóan vétkesnek mondják ki az orvost s a törvényszék mégis felmentést mond ki, felhozván indokul, hogy az orvos tévedésbe esését a korosabb nő maga is előmozdította az által, hogy a terhességet leghatározottabban tagadta. Azt azonban nem említi a bínói indokolás, hogy a. laikus nő jóhiszemű bemondását gondos orvosi vizsgálat leronthatta volna. Tetanus elleni oltás elmulasztásából kifolyólag emel az ügyészség gondatlanságból okozott emberölés vétsége címen vádat egy sebészorvos ellen. Ez esetben egy gyárimunkásnő sérülést szenvedett munkahelyén és ennek következtében beszállították a kórházba. A beteget a megvádolt orvos vette kezelésbe, majd néhány nap multán, amikor tetanusmérgezés jelei mutatkoztak, megfelelő injekciót alkalmazott, de ez már nem segített, és a lány röviddel utóbb meghalt. A vádirat szerint az orvos vétett a köteles gondosság ellen, mert nyomban alkalmaznia kellett volna az injekciót. A sebészorvos azzal védekezett, hogy a. lány kezén géptől eredő roncsolás nem volt, a seb sem volt szennyezett, s így orvosi álláspontja és lelkiismerete szerint az oltás nem volt szükséges. Az orvosszakértők véleménye szerint hasonló körülmények között minden esetben szükséges a beoltása, az ellenőrző szakértők szerint azonban, az újabb orvosi gyakorlat, hasonló esetben avédő oltást nem kívánja meg. A bíróság megkereste az Igazságügyi Orvosi Tanácsot és ennek véleménye az ellenőrző orvosszakértő álláspontját igazolta. Ennek alapján a bíróság a sebészorvost nem jogerősen felmentette. Számtalan példát lehetne még felhozni, gyakran olvashatjuk magunk is az újságokban, hogy indokolt alapon folyamatba tett eljárás cisak igen ritkán végződik büntetés kiszabásával. Legtöbbször bizonyítékok hiányában, vádelejtést, eljárásmegszüntetést, felmentést mondanak! ki. Önkéntelenül is felvetődik ez a kérdés: miért van ez így? Hiszen gyakran a beteg ahelyett, hogy szakszerű támogatásban, ápolásban részesülne, éppen az orvos vétsége folytán a legszörnyűbb halállal pusztul el. Ennek 'több oka van. A legsúlyosabb okot, a kellő jogi szabályozottság hiánya miatt előálló jogbizonytalanságban kell keresnünk. Az a néhány tételes intézkedés — eltekintve néhány újabb keletű kúriai döntvénytől — mely büntetőtörvénykönyvünkben helyet foglal, korántsem kielégítő. A büntetőtörvénykönyvnek már említett szakaszai csak általános jellegű intézkedéseket tartalmaznak és a törvényhozó szeme előtt egészen más cél lebegett^ amikor ezeket; megalkotta. A 29. és 311. §-ok a hivatás és foglalkozás járatlanságaiból, azok szabályainak megszegéséből vagy hanyagságból eredő testi sértést, illetve halált, mint minősített eseteket tárgyazza. Ez már majdnem megközelíti a műhiba fogalmi kereteit, bár bíróságaink e szakaszokat legtöbbször vadászati, ipari, építési és vasúti szerencsétlenségek esetében alkalmazták. 7. A másik jelenség, amely szintén gondolkodóba ejti az embert az, hogy a törvényszéki orvosok csaknem mindig megállapítják a vádbeli cselekmény és a beállott kedvezőtlen eredmény között lévő okozati összefüggést, addig az ellenőrző szakértők többnyire kövekezetesen megingatják a kifejtett és határozott vélemények érveit. Ez többek között az orvostudományban szereplő feltevések és tanításik különbözőségeire vezethető vissza. Nem csoda tehát, hogy az ilyen tekintetben laikus bíró, kényes helyzetbe jut és gyakran saját egyéni nézetét követi és a szerzett tapasztalataiból, gyakorlati ismereteiből meríti a döntés anyagáit. Célra-vezető megoldás volna az is, ha a bíró a törvény szavaiból merítené a műhiba fogalmi meghatározását és a büntetési sanctió megállapítását. Ezt a speciális szabályozást a célszerűség és hasznossság elvei is megkövetelik. Csak az a BTK. él hosszú életet, amely alkalmazkadini tud az élet követelményeinek meg70