Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

gai nem mint alanyi jogok létesülnek és hatnak, hanem a munkajogviszony közjogi jellegéből keletkező szabályokban kelnek életre. Az új német alkotmányjog ugyanis a munkaadó és a munkavállaló jogait és kötelességeit kiemeli a szerződési szabadság keretéből és a két fél ellentéteit individualisztikus módon kiegyenlíteni igyekvő kollektív szerződések osztályérdekeket rögzítő jogrendszeréből. Az új német munkaalkotmány (Ordnung der Nationalen Arbeii) közjogi keretbe emeli a munkaadó és a munkavállaló jogviszonyát. így azonban a munkaadó és a munkavállaló jogiai és kötelességei is egyaránt közjogi jelleget nyernek. Az új német alkotmány közjogi jellege mutatkozik azonban annál a kérdésnél is, hogy miképen kapcsolódik bele az egyén az államhatalom gyakorlásába. Szerintünk ugyanis valamely alkotmány közjogi jellege kidomborodik abban a tényben is, hogy az államhatalmat a közösség nevében és képviseletében gyakorolják-e vagy sem? Mindig bizonyos magánjogias szemléletet takar az, ha az államhatalmat a közösség nevében ugyan, de egyének, vagy családok, esetleg élethivatások, vagy rendek képviseletében gyakorolják. A közösség kérdéseiben ugyanis közjogi felfogás mellett csak a közösség tagjai, vagy annak képviselői járhatnak el. S mindig törést jelent a közjogi szellemmel szemben, ha csoportok képviselői járhatnak el az összesség nevében. E felfogásunkat a német nemzetiszocializmus alkotmányjogászata is vallja. A politika primátusának nevezi ezt az elvet és a német államiság rendi (staendische Aufbau) tagozódásánál érvényesíti is azt. S ennek megfelelően az érdekképviseleti szervek, csupán az egyes élethivatásokkal kapcsolatos kérdésekben tanácsadói a birodalmi kormáénak, a nemzetközösség kérdéseiben ellenben nincsen szavuk. Az új német állam tehát nem rendi államot teremt32). A rendiséget sem a fascizmus, sem pedig a katholikus szolidarizmus fogalmazásában nem látja a társadalmi problémákkal szemben célravezetőnek. Helyesen látja ugyanis, hogy az érdekképviseletek politikai hatalma nem az osztályharc megszűnéséhez, de az osztályharc korlátok közé szorított megszervezéséhez és egyben tételesjogi elismeréséhez vezet. Az érdekképviseleteik politikai hatalmában pedig meg nem engedhető jelenséget lát. Mert a politika szerintük a nemzetösszesség életérdekeinek irányítása és képviselete. Ez pedig csak az összesség, a népközösség feladata lehet és a gazdasági, társadalmi és szociális érdekeket joggal képviselő érdekképviseletek, már csak részszemléletükből kifolyólag is, e feladat megoldására alkalmatlanok. Az új német jog tehát az érdekképviseletek befolyását kikapcsolja a politika területéről. S szerintünk ezzel közjogi példát statuál. Az új német alkotmány hajlékony és közjogi jellege mellett azonban ki kell még emelnünk a német alkotmány egy negatív jellegzetességét is. S ez a negatív jellege abban foglalható össze, hogy az új német alkotmány nem demokratikus. Az első pillantásra talán kissé feleslegeisnek is tűnik fel ez a megálla32) Wilhelm Rössle: Standestaat und Politischer Staat, Tiibingen 1934. 79