Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Szabatossági hiányosságok közigazgatási újabb törvényeinkben

A törvényszerkesztőniek tehát a széksértés alkalmazási körét a jogi lehetőségek szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak egy szűkebb körére és nem általánosságban a törvényhatósági bizottság tagjaira kellett volna megállapítani^ Megjegyezzük, hogy az 1929:XXX. tc és az 1930:XVIII. tc.-eknek a széksértésre vonatkozó rendelkezései nem azonosak. A székesfővárosi törvény ugyanis nem teszi lehetővé a széksértés miatt kirótt birság záros határidő alatti le nem fizetése miatt a bizottsági tagságtól való megfosztást, de méltatlanság miatt a székesfővárosnál is megfosztható a széksértő bizottsági tag a tagságától. Az a körülmény, hogy a széksértő törvényhatósági tisztviselővel vagy szakszerűségi képviselővel szemben nem lehet a széksértésre megállapított módozatok szerint eljárni, az illetők jogi helyzetéből ugyan logikusan folyik, de a törvénynek nem volna szabad a törvény alkalmazóját logikai következtetések vonására utalni, akkor, amikor ezt szabatos foglalmazással el lehet kerülni. Azt ugyanis — hogy a felvetett példánál maradjunk — hogy egy főszolgabíró széksértés miatt törvényhatósági bizofttsági tágsájgától megfosztassak, a hivatalból való tagság jogintézményével logikusan összeegyeztetni nem lehet, de a törvényhozásnak szabadságában áll így is rendelkeznie s ki legyen hivatott e tekintetben kétely esetében a törvényhozó igazi szándékát megállapítani? Tulajdonképen csak maga a törvényhozás eszközölhetné azt hitelesen egy novellával. Arra a problémára vonatkozólag különben, elvesztheti-e széksértés eredményeként a törvényhatósági bizottságnak hivatali állásánál fogva vagy szakszerűség képviselete címén tagja is az állásával kapcsolatos bizottsági tagságot, amint erre az 1929:XXX. tc. 3. §-ának abból a fogalmazásából, hogy minden niegkülönböztetés nélkül törvényhatósági bizottsági tagokról beszél, grammatikailag következtetni lehetne, az 1929:XXX. tc. 21. §. 3. pontja azt az álláspontot látszik elfoglalni, hogy ezen tagok tagságukat csak a tagság alapjául szolgáló állásról való lemondással, nyugdíjaztatással vagy az állás elvesztésével veszthetik csak el, de a törvényszerkesztés pongyolasága mégis előidézi, hogy a jogállapot csak <% törvényszerkesztés pongyolaságából szükséges jogmagyarázattal állapítható meg s a jogmagyarázat pedig sohasem •egyenlő értékű a kétségtelenül kifejezésre jutó törvényhozói akarattal. V. A székesfővárosi törvény — mint mondottuk — nem ismeri a bizottsági tagságnak a széksértés miatt kirótt pénzbírság záros határidőben való le nem fizetése miatti elvesztését, ismeri azonban annak amiatti elvesztését, hogy a bizottsági tag hat egymásután következő közgyűlésről igazolatlanul elmaradt, amit viszont az 1929:XXX. tc. nem ismer. Ennél a rendelkezésnél megint az a probléma vetődik fel önként, hogy amennyiben a törvényszöveg általaiban törvényhatósági bizottsági tagokról beszél s ilyenek a hivatali állásúiknál fogva tagok is, — vájjon alkalmazandó-e ez a rendelkezés a hivatali állásuk alapján bizottsági tagokra is? A grammatikai magyarázat itt is emellett szól, — az értelem szerinti magyarázat azonban — a már kifejtetteknél fogva — ellene. Szabatos szövegezéssel azonban ennek a kételynek is elejét lehetett volna venni. „ , ,T„ Seontagb. Vilmos dr. 69