Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kriminalpolitika

túl enyhe büntetés nem fog visszatartó hatást gyakorolni sem a megbüntetettben, sem pedig a társadalomban. Legújabban a büntető bíráskodásban gyakran mutatkoznak nagy eltérések, feltűnő ellentétek, különösképpen éppen a büntetés kiszabása kérdésében, de gyakran egyéb tekintetben is, így például a megsértett jogjavak értékelésével kapcsolatban is. Számtalan körülmény fogja ezeket az ellentéteket ma különösen kiélezni, így eltérő világnézetek a bírák személyében, de a perben szereplő személyek nyilatkozataiban is, amelyek némelykor arra vezethetnek, hogy ugyanannak a cselekménynek az elkövetését az egyik vádlottról egykönnyen feltételezik, a másik vádlott személyével kapcsolatban pedig egyenest kizártnak tartják. A büntető bíráskodásban, hasonlóan mint a jogszolgáltatás minden ágában, szükség van bizonyos fokú egyöntetűségre. 5. A büntetések és egyéb repressziv intézkedések végrehajtása alatt és azt követőleg a kriminalpolitikai szempontoknak beláthatatlan sora jelentkezik. A szabadságvesztésbüntetések és hasonló intézkedések végrehajtása alatt alig van időpont, amikor kriminalpolitikai szempontok értékelésére ne kerülne sor; a börtönügyi tudomány ezen tétel igazságáról lépten-nyomon tesz tanúságot. Egyéb büntetési eszközök és repressziv intézkedések végrehajtása során pedig még a jelenben is sok kriminalpolitikai probléma adódik; utalunk például a pénzbüntetésnek közmunka által való letudása és végrehajtása során adódó kérdésekre, vagy a fentebb már említett kriminalpolitikai szempontból fontos kérdésre, kívánatos-e a feltételes szabadságrabocsátás esetén a próbaidő meghosszabbításának lehetővététele stb. És a visszaesés eshetőségeinek mérlegelése* tekintettel a vádlott személyében fennforgó kriminogen körülményekre is, ma már kriminalpolitikai problémát képez, amellyel különösen az Északamerikai Egyesült Államokban foglalkoznak sokat. A szabadságvesztést szenvedett elítélteknek életében a szabadságrabocsátás utáni időpont az, amidőn az illető egyén különös kriminalpolitikai gondozást igényel, nehogy újból bűnözzön és visszaesővé váljon. Több éppen a szabadulás utáni időben joghatályossá váló jogintézménynek, mint például a rehabilitációnak, valóra váltása vagy kiépítése is sok jogterületen még esedékes. A visszaesés ellen folytatott küzdelemnek eredményessége nagy részt éppen ilyen intézmények helyes alakításától függ. 6. A kriminalpolitikának egyik legfontosabb problémája az, amely a bűntettesek megelőző kriminalitásának magatartásukra való hatását kutatja azért, hogy ezt a hatást ellensúlyozza és lehetőleg kiküszöbölje. Az a körülmény, hogy a legtöbb országban, hazánkban különösen, a visszaesők elleni küzdelemben mutatja a büntető igazságszolgáltatásban a legkevésbbé kielégítő eredményeket, a megrögzött bűntettesek ellen folytatott küzdelemnek különös jelentőséget ad. 36