Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Az állameszmék hatása a büntetőjogra

Az állameszmék hatása a büntetőjogra. 1. A mai időkben sokat vitatott probléma, hogy mennyiben érvényesülnek 3 közületek életében a különféle állameszmék, továbbá, hogy ezek az állameszmék milyen hatást gyakorolnak a büntetőjog alakulására. A vita hevességét fokozza az a körülmény, hogy többnyire egymással éles, szöges ellentétben álló felfogásról van itt szó. A szellemi harc azután még az által is élesebbé válik, hogy az új állameszméik! arra törekednek, hogy bélyegüket minél jobban reányomja az illető jogrendszerre. A büntetőjog terén bő alkalom nyílik aen eszmei felfogások érvényesítésére; ennek következtében a büntetőjog a viták gyújtópontjába kerül. Az állameszmék, vagyis az állami hatalmat, az egyéni és a társas életet alakító vezérelvek közül a jelenben mint két ellentéles1) princípium elsősorban ez univerzalismus ós az individualizmus jelentkezik. Az individualizmus alatt általában azt a szellemi áramlatot értik, amely •riindulási pontnak az egyént tekinti és az államjogi elrendezések központjába és előterébe az egyént állítja; szerinte az egyén nemcsak a legnagyobb, hanem az egyedüli érvek; gazdasági téren a: „laissez fairé, laissez p>aisser elvet fogadja el; a közületek — még az államban is — az egyénnel szemben nem képeznek önálló lényt, hanem csak merőben aiz egyének összességéből állanak és az állam létét kizárólag az egyének irányítják, akiknek a kedvéért létezik és akiknek akaratához, a többségi akarathoz igazodnia kell. Ezzel szemben az univerzalizmus szerint a közület az egyedül fontos és értékes; az egyénnek csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben organikus része a közületnek; az egyén jogokkal csak annyiban bírhat, amennyiben a közület ilyeneket engedélyez, a közületbe való beilleszkedése keretében; gaizdasági téren a tervszerűség teljes biztosítását követeli2) és az állami beavatkozásnak nem állít korlátokat. A közület', az állam nem az egyének összeségéből tevődik össze, hanem önálló életet élő lény. Más szempontból nézve a két ellentétes állameszmét, téves lenne az a hit, hogy az univerzalizmus altruizmusra, viszont az individualizmus egoizmusra hajlik.5) *) Ellentétességüket, össze nem egyeztethető voltukat emeli ki Spann, Othmar, Haupttheorien der Volkswirtschaftslehre, Jena, 1928, 25. old. 2) Spann, Othmar, Tode und lebendige Wissenschaift, Jena, 1925, 22. old. 3) Spann, Othmar, Der waihre Staat, Jena, 1925, 30. old. Az altruizmusnak és egoizmusnak a társadalmi életben ez irányú megnyilatkozására utal Földes Béla, Emléklap, 70 év szociálpolitika, stb., Budapest, 1939, 10. old. 145