Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

Azoknak a kísérleteknek, amelyeket a közfelfogás nem tart büntetést. érdemlőknek, közös jellemző vonásuk, hogy a tárgyilagos megítélés szerint alkalmatlan terv végrehajtásában állanak. Vájjon nem lehet-e úgy érvelni, hogy ha a büntetést ezekre a cselekményekre is kilátásba helyezik, ez csak fokozná a büntetés általános visszatartó erejét, mert azt a fenyegetést foglalná magában, hogy a kísérlet elkövetője még akkor sem kerülheti el a börtönt, ha szándékát tervének alkalmatlansága okából nem sikerült végrehajtania. A válasz erre aiz érvelésre egyszerű. Olyan ember nem igen akadna, aki ezt a fenyegetést magára venné. Lélektani tapasztalati tény, hogy abban az emberben, akit valamely bűncselekmény elkövetésének képzete foglalkoztat és aki ezért mérlegeli a bűncselekményre indító és az attól visszatartó motívumokat, általában még csak fel sem merül a terv alkalmatlanságának lehetősége. A terv kidolgozása végtére tisztára az érdekelten múlik, annyi önbizalma pedig rendszerint mindenkinek van, hogy a tőle függő ily elgondolást mentnek tartson minden fogyatékosságtól. ,Soviel ist sicher — mondja Kohler — dass der Ausführende gewöhnlich nur dann die Ausführung beginnt, wenn er an die Ausführbarkeit glaubt und die Vollendung für möglich hált" '1) Az imént szóvá tett cselekmények büntetlenségéből tehát aligha fog bárki is bátorságot merítene bűncselekmények elkövetésére. De nem motiválható ezeknek a cselekményeknek megbüntetése a társadalom megnyugtatásának szempontjával sem, mert az olyan magatartás, amellyel kapcsolatban a közvélemény arra a megállapításra jut, hogy az eredmény lehetősége már eleve ki volt zárva, semmiképen sem kelthet nyugtalanságot a társadalomban. Azok az írók, akik újabban egyre szenvedélyesebben szállnak síkra az alkalmatlan terv végrehajtásának, illetőleg végrehajtása megkezdésének poenalizálása mellett, ezt nem is a generális prevenciónak és a társadalom megnyugtaiásának érdekében, hanem specialpreventiv okokból talrtják szükségesnek. Nézetük szerint az ilyen cselekmények épúgy leleplezik a tettesnél a megkísérelt bűncselekmény véghezvitelére való készségét, mint az egyéb kísérletek és ezért egyenesen könnyelműség lenne mindaddig várni a fele íősségrevonással, amíg az ilyen elszánt ember veszélyesebb úton és módon ismétli meg bűnös szándékának végrehajtását.62) Ennek az első hallásra megkapó okfejtésnek szerzői azonban szem elől tévesztik, hogy a speciális prevenciónak igen szükkörű a gyakorlati lehetősége63) és éppen ebből az okból az csak járulékos célja a büntetésnek,64) amely mint ilyen magában véve sohasem indokolhatja valamely cselekmény büntetés alá helyezését. íme tehát a közfelfogás által büntetéstérdemlőnek tekintett kísérletek büntetőjogi megtorlása feltétlenül indokolt, azoknak: a cselekményeknek megtorlása ellenben, amelyeket a közfelfogás nem tart bünletéstérdemlöknek jogilag elfogadható érvekkel nem támogatható. Ilyen körülmények között tael) Kohler: i. m. 9. 1. 62) Lásd pl. Kadecka: WillensslrafreclK und Verbrechensbegriff: Zeitschrift für die ges. Strafrechtswissenschaft 59. köt. (1939) első füzet 9. 1. eS) Hcllmuth Mayer: Das Strafrecht des deu'.schen Volkes (1936) 18—20. 1. "4) Bálás P. Elemér: Heller Erik: A magyar büntetőjog tankönyve. Általános rész, II. félkötet. (Különlenyomat a „Jog" 1938. V. évf. 7—10. számából 8. 1.) 143