Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az alkalmatlan kisérlet

hez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy a legfelső némel bíróság: a „Reichsgericht", amelynek Buri is évek hosszú során át tagja volt, az 1880. évi május hó 24-én kelt teljes ülési határozatának meghozatala óta gyakorlatában következetesen a szubjektív tant juttatta érvényre. Abban az egy kérdésben egyetértettek a szubjektivisták Feuerbachhaf és követőivel, hogy a köznapi értelemben vett kísérlet büntetőjogi szempontból elfogadhatatlan. Ezért lépett ki voltaképen Buri is a küzdőtérre és ezért vállalkozott a büntetőjogi kísérlet fogalmi ismérveinek felkutatására. A szubjektív elmélet megismerése után most mégis azt látjuk, hogy ez a teória ugyanazokhoz a gyakorlati eredményekhez juttat, mint amelyek a kísérlet életbéli fogalmának alapulvétele esetében állanának elő. A szóbanlevő tan helyes alkalmazása esetén ugyanis még a ráimádkozást és a babonából eredő egyéb kísérleteket is feltétlenül büntetni kellene, mert az ilyen cselekményekben épúgy kifejezésre jut a bűncselekmény véghezvitelére irányuló akarat, mint a jog által védett érdekek szempontjából jelentős kísérleti cselekményekben. A Buri által megrajzolt út tehát ahhoz a ponthoz vezet vissza, amelytől ő el akart távolodni. Ugy jártak Buri és társai, mint a szelek urának, Aiolosnak szigetét elhagyó és hazája, Ithaka felé hajózó Odysseus, akinek hajóját az ajándékul kapott tömlőből kiszabadult szelek nem Ithaka felé sodorták, hanem visszahajtották Aioloshoz. Igaz ugyan, hogy sem Buri, sem hívei — egy-két kivételtől eltekintve — nem akarták elismerni a szubjektív elmélet most említett következményeit, ebbeli elutasító álláspontjaik kifejtése során azonban hangjuk egyszerre bizonytalanná, érveik erőtlenekké és okoskodásuk homályossá válik. Hiábavaló törekvésüket egyébként egy szövetségesük, az őszinte Delaquis maga is megbélyegzi, amikor hangsúlyozza, hogy ráimádkozás és az ehhez hasonlókísérleti cselekmények büntetendő voltát szubjektivista nem tagadhatja, mert az az alanyi elméletnek magától értetődő és logikus folyománya30). Nem is sikerül Burínak és követőinek erőltetett indokolásukkal lelepniök a Delaquis által is kifogásolt eljárásuk önkényességét. Legalábbis az az olvasó, aki műveikbe belemélyed, nyomban meg fogja állapítani, hogy teóriájuk gyakorlati alkalmazásánál époly kevéssé tartották be a büntetendőség területének elméletükből folyó határait, mint az objeklivisták. A különbség e két egymással ellentétes csoport tagjainak eljárása közt — amint most már tudjuk — mindössze az, hogy míg az objektivisták ezeket a határokat önkényesen tágították, addig a szubjektivisták önkényesen szűkítették. Az előbbiek büntetendőnek nyilvánítottak olyan cselekményeket^ amelyek elméletük szerint nem lettek volna büntethetők, az utóbbiak viszont kizártak a büntetendő cselekmények köréből olyan magatartásokat, amelyeket elméletük útmutatása alapján feltétlenül büntetni kellett volna. Ezzel a szubjektivi sták is maguk mondták ki a halálos ítéletet elméletük fölött. (Folytatjuk.) Schultheisz Emil dr. 30) Delaquis: i. m. 179 1. Ludvig István könyvnyomdája Miskolc, Rákóczi-utca 18. — Telefon: 25-69.