Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

szennye és pora, ruhájukat megtépte, bőrüket felkarcolta a széthulló szilánktömeg, ütések és sebek érték őket, de állták az ostromot, mert tudták, hogy az eperjesi diák feladata nem csupán a szellemi fegyverekkel való küzdés a tudatlanság, a közöny, a korlátoltság és elfogultság ellen, hanem adott esetben vállalása a fizikai harc minden megpróbáltatásának. így állt a kuruckorszak eperjesi diákja egyik kezében fegyverrel azért, hogy a másikban tartott tollal szolgálni tudja a magyar kultúra ügyét s ezzel együtt a főiskola eszméit. Igazi és hamisítatlan magyar hivatást töltött be az eperjesi Kollégium ifjúsága ebben az időben: ellátta a kultúrember szerepét anélkül, hogy megfeledkezett volna az eperjesi szellemiség diktálta szabadság-gondolat védelmezéséről. Az első ostromot még sikerrel kiállotta a város, azonban 1685 szeptember 13-án a császári seregek előtt meghódolt a sokat szenvedett polgárság. Schultz tábornok bevonult a városba44), de az evangélikusokat s a Kollégiumot egyelőre békében hagyta. Az ifjúság tehát visszavonult a bástyákról a kevésbbé mozgalmas tantermek csöndjébe s újra nekilátott a szellemi munkának. Bár a tanítás zavartalanul folyt, az ifjúság lelkét mégis megülte a bizonytalanság s az egyelőre homályos jövő zavaró élete. A Kollégium falai biztonságot nyújtottak ugyan, de a városka utcáin császári zsoldosok kemény csizmái koppantották a fegyveres hatalom gőgjét s a meghitt kiskorcsmák barátságos hangulatát duhajkodó katonák idegen, zajos dallamokat rikoltozó lármája űzte vissza a diákemlékek világába. Ez a kellemetlen, de aránylag békés bizonytalanság nem sokáig tartott. Alig mult egy éve Eperjes meghódolásának, amikor 1686 őszén megérkezett gróf Csáky István kassai főkapitány parancsán keresztül I. Lipót császár és király rendelete, amely elvette a Kollégiumot45) és a templomokat az evangélikusoktól s csupán annyit engedett, hogy a város falain kívül templomot és iskolát építhessenek. Alig néhány esztendős békés munka után a kollégiumi ifjúság ismét hajléktalanná vált. Ifjúsági élet a Rákóczi-felkelés idejében A mindenéből kifosztott Kollégium ifjúsága a királyi rendelet kényszerítő nyomása alatt lassan elszéledt tehát. Nem volt iskola, nem volt templom, amely összefogta volna a diákságot. A vidéki növendékek hazavonultak, hogy visszaálmodják Thököly kuruckorszakának csillogó napjait, amikor még a késmárki sas vigyázta fegyvereivel a felnövekvő nemesi ifjúság tollforgatását. Aki pedig a városban maradt s féltve rejtegetett könyvei fölött titokban új idők hajnalhasadását várta, annak csakhamar tapasztalnia kellett, hogy a magyar szabadság gondolatában ezúttal is sokkal több az üröm, mint az 44) U. o. i. h. 45) Ruby József: Az eperjesi kir. kalh. főgymnasium története, Eperjes, 1890. 12. 1. 15