Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az alkalmatlan kisérlet

tővé tétele céljából, ennek eszközeként fejt ki. Ezeknél a bűncselekményeknél ugyanis a jogtárgyat csak a második cselekvőség sérti vagy veszélyezteti, ennek véghezvitele azonban már kívül esik a bűncselekmény törvényes fogalmának keretein. A kínálkozó példák közül a Btk. 203. §-ának 1. pontjában körülírt pénzhamisítás bűntettét ragadjuk ki17). Ezt a bűntettet az követi el, „aki azon célból, hogy az valódi, illetőleg teljes értékű pénz gyanánt forgalomba tétessék, bel- vagy külföldön folyamatban levő fém- vagy papírpénzt utánoz, vagy utánoztat". Egészen kétségtelen, hogy a pénzhamisításra vonatkozó büntető rendelkezésekkel oltalmazott értéket csak az utánzat forgalomba helyezése veszélyezteti, ellenben maga az utánzás, illetőleg utánozlatás még nem jelent támadást a jogtárgy ellen18). Ezek az utóbbi cselekvőségek tehát belső természetüket, materiális tartalmukat, valódi jogi karakterüket tekintve miben sem különböznek az előkészületi cselekményektől és a. veszély-elmélet alapján álló írók s jogalkalmazók mégis kísérletként minősítik azt az esetet, amikor pl. a fémpénzulánzási szándékkal készült öntvény nem sikerült, vagy amikor forgalomba helyezésre alkalmatlan hamisítványokat készítettek19). Nem kevésbbé visszás az objektivistáknak a több cselekvésből álló tényálladékok tekintetében elfoglalt álláspontja sem. Ezekről a bűncselekményekről azt tanítják, és ebben a tanításukban kivételt nem tűrő szabályt látnak, hogy a kísérlet már a tényálladék szerinti első cselekvés véghezvitelekor vagy véghezvitelének megkezdésekor létrejön, pedig az ily többmozzanatú bűncselekmények közt olyanokkal is találkozunk, amelyeknél az első tényálladékszerü cselekvés még egyáltalában nem veszélyezteti a jogtárgyat. A mondottak megvilágítása céljából vetítsük magunk elé a Btk. 401. §-ában meghatározott magánokiraithamisításnak, vagyis annak a bűncselekménynek törvényes fogalmát, amelyet az követ el, „aki hamis magánokiratot készít vagy (készíttet, magánokiratot részben vagy egészben meghamisít, vagy meghamisíttat, ha azt arra használja, hogy ezáltal valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnte vagy megváltoztatása bizonyíttassék". Az uralkodó felfogás szerint már a hamis okirat elkészítése vagy a valódi okirat tartalmának megváltoztatása, illetőleg e cselekmények megkezdése is büntetendő kísérlet, jóllehet a szóbanlevő deliktum jogtárgya csak a hamisítvány használata esetében jut veszélybe. így válnak Feuerbach kései utódai lépten-nyomon hűtlenekké saját elméletükhöz. Mindez annyira különös, hogy mi csodálkoznánk legkevésbbé, ha az olvasó kételyeket támasztana szemrehányásunk jogosultsága iránt és ha lelkében az a feltevés merülne fel, hogy hátha helytelenül fogtuk fel az objektív elméletet, más értelmet fűzvén az objektív veszély fogalmához, mint amilyet annak az elmélet alkalmazói tulajdonítanak. Csakhogy ezt a feltevést maguk az objektivisták cáfolják meg. Legalábbis nézetünk szerint ily cáfolatnak kell tekinteni azon bűncselekmények törvényes fogalmának ál17) Mind ennek a bűncselekménynek, mind a továbbiak során példaként említett bűncselekményeknek tényálladéka teljesen azonos szerkezeti felépítésű a német és több más külföldi Btk.-ben is. 18) Liszt—Schmidt: Lehrbuch des Deutschen Strafrechts (1927) 289. 1. 19) A hazai bírósági gyakorlatra nézve lásd pl. Angyal—Degré—Zehery: Az anyagi és alaki büntetőjog I. kötet (1927) 300. 1. 126