Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

munkáiban bizonyult és hogy miképpen lehet elénk varázsolni rég letűnt idők társadalmait és hogy nyers anyag kibányászásával, hangyaszorgalmú csoportosításával, csiszolásával mit lehet produkálni, arra mintaképül állíthatjuk „Magyarország népessége II. József korában" c. és talán még inkább „Sopron városa a 18. században" c, életének 78-ik évében belfejezett művét. Fáradhatatlan levéltári kutatásaid alapján megelevenedik a nagy kultúrájú város két évszázad előtti képe. Megtudjuk, hogy minden egyes polgárnak mennyi volt a földje, mekkora a portája, mennyi adót fizetett, milyenek voltak a lakóházak, hány szobások a lakások, összehasonlítja a XVIII. századbeli lakviszonyokat a maiakkal, az akkori halandóságot a maival. A háztartási, család-lélekszám viszonyok, a társadalmi rétegeződés, a nemesség és papság szerepe, a felekezetek, a foglalkozások mind életre kelnek. A varázsszó, amelyre mindez feltámad, a szeretettel, odaadással végzett, öncélú munka . . . Az út végét úttörőnek lenni, történelmet írni statisztikai módszerrel, világítani a sötétben és a mult fényességéből bizalomcsövát vetíteni jövőnk elé: ebben a könyvben mindez benne van. Jól mondja a könyv egyik ismertetője (Pálffy Ilona): „Thirring munkája után ... a mai ember valóban Sopron történeti utcáin, azok történetét keresztül élve, egyidejűleg a 18. században is járhat." Szabad-e ezek után egy szemétyes emléket feleleveníteni? 22 évvel ezelőtt, amikor mint a fővárosi statisztikai hivatal fiatal, esküt tett fogalmazója látogatást tettem nála Karácsonyi-utcai házában, arra szólított fel, hogy nézzem át alaposan az Évkönyvet és a Havi Füzeteket és hogy ha van valami kritikai megjegyzésem a táblázatokra és általában a közlési technikára nézve, adjam elő. Talán két héttel később egész sereg kifogással állottam elő, a fiatalság sok gátlásnélküliségével és örömével, ö jóindulatulag, szemrebbenés nélkül, sőt — ha jól emlékszem — mosolyogva fogadta a bőven ömlő kifogásokat. És úgy éreztem, hogy ebben a mosolyban több volt a buzgó kritizálási vágy bátorsága fölött érzett öröm, mint a — mondjuk — elnézés. Milyen ritka az a hivatalfőnök, aki így nevel! Először is, hogy duzzasztja egy kezdőben az önérzetet és a kedvet az ilyen felhívás. Azután a nagyság milyen jele a kisebb tanácsát kikérni és esetleg tőle is tanulni, le nem kicsinyelve azt. Végül a bürokratikus gondolkozási formának milyen egészséges megsértése van az ilyen gesztusban! * Kicsiség ez az epizód, de mégis sokat mond. A fentieken felül és elsősorban azt, hogy az igaz kutatóban az igazság-keresés vágya fontosabb a személyes presztízsnél.' A megismerés utáni csillapíthatatlan szomjuságból fakadt az a szeretet (sőt maga ez a szomjúság talán már is szeretet), amely szülte azt az életművet, azt a mindennel: betegséggel, korral és csalódásokkal dacoló és azokat meggyőző életművet, amelyet Thirring Gusztáv munkásságaként őriz kegyelettel a magyar és nemzetközi statisztika tudománya. Schneller Károly 86