Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

Lehet-e elég hálával emlegetni e környezetnek tehetségérvényesítő érde­meit? Kereskedők, iparosok, akik fiaikat külföldi tanulmányútra küldik a XVIII. században, akik hecses könyveket, régiségeket gyűjtenek, akik végren­deleteikben mindig adakoznak az iskola, az egyház céljaira: ez az a kultúra­termelő réteg, amelyről — soproni, pozsonyi evangélikus polgári és papi csa­ládokról — Szekfü Gyula ismételten megírta, hogy a városképződésnek, a szó nyugati értelmében vett középosztálynak mily becses élesztő kovásza volt ha­zánkban. (Ha ez a lélekben a magyarság eszményeivel magát mindjobban azo­nosító és asszimilált réteg néhány tízezerrel gazdagabb létszámú: a gazdasági civilizáció és szoliditás mennyi sebe gyógyult volna idején és mennyi gond­kavaró probléma nem merült volna fel!...) Thirring Gusztáv azonban harmonikus, mert hálás emberek közé tartozott, akik megörökítették ezen áldásos környezet emlékét és így mi jobban érthet­jük, hogy miért lett Thirring Gusztáv olyanná, amilyen lett1). Életrajzi adatai röviden: 1861 december 25-én született Sopronban; atyja évszázadok óta fennálló vasikereskedés tulajdonosa. Nagyobbik fiát ő maga, a kisebbiket — korai elhunytával — a mostohaatya, Stadler Lajos neveli fel. Középiskolai tanulmányait a soproni ev. lyceumbn végezte; a budapesti egye­temen bölcsészettudományi doktorátust és középiskolai tanári oklevelet szer­zett. Bár legelső hírlapi cikke („Sopron" c. napilap 1881-es számában) már statisztikai vonatkozású, — az 1880-as népszámlálás eredményeivel foglalkoz­ván öt cikkében a 19 évét éppen csakhogy meghaladott ifjú, — érdeklődése kez­detben mégis inkább a földrajz és kisebb részben a természetrajz felé irányul. 1884—1888. közt a budapesti egyetemi anthropologiai intézetben működik mint tanársegéd, majd 1888-ban a székesfővárosi statisztikai hivatal szolgá­latába lép. Hat évvel rá, alig 33 éves korában már a hivatal aligazgatójává választják. 1906-ban pedig, Kőrösy József halála után a hivatal igazgatója lesz. Néhány éven át egyben a Fővárosi Könyvtár igazgatójaként is műkö­dik. Még 1897-ben habilitálja a budapesti egyetem a demográfia magántaná­rává. 1906-ban egyetemi rendkívüli tanári címet nyert. Szakadatlan hivatali munka után 1926-ban vonult nyugalomba. Nehéz életrajzi adatait munkásságának mértföldjclző állomásai nélkül, azoktól függetlenül közölni. Az évszámok keretek és vázak, amelyeket tarta­lommal a tárgyszeretettől vezérelt munka bámulatosan gazdag lüktetése töl­tölt meg. E munkásság kiemelkedőbb állomásait és az azokért szinte automa­tikusan kijáró elismertetéseket érdemes kronologikusan is feljegyezni, hogy lássuk mi mindent teljesített egy ilyen töretlen munkaerő, egy szinte példát­lanul jól gyümölcsöző talentum. Önálló publikációi kezdetben főleg hivatali működésével kapcsolatosak. Elsősorban a budapesti népszámlálások eredményeit szűrte le, fokozatosan nagyobb elmélyedéssel és rendszerességgel. Majd egyre tágul és gazdagodik a regiszter: jönnek a népességtörténeti, kivándorlásra vonatkozó úttörő mun­kák, azután — a nemzetközi statisztikai szervektől nyert mandátumok tel­jesítése után — a családtörténet és főleg a népesség- és gazdaságtörténelem legérettebb alkotásai. *) Thirring Gusztáv: A soproni Thirring nemzetség háromszázéves múlt­ja. Sopron, 1934. 62 lap, 53 képpel. 82

Next

/
Thumbnails
Contents