Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

A Romulusnak tulajdonított törvény azonban a családfőnek e jogát inkább csak elvileg deklarálja, a törvény más része u. i. kimondja, hogy: „Necessitatem imposuit Romulus civibus, omnem virilem prolem edücare et filias primogenitas".53) E szerint minden fiúgyermek felnevelendő, a leányok közül azonban csak az elsőszülöttekre vonatkozik e szabály. A törvény szövege ezután további korlátozásaként e jognak mondja jki, illetve az előbbi tilalomnak szorosabb magyarázatát adja, midőn kijelenti, hogy: „Necare vero nullum fetum triennio minorem, nisi natum mutilum, aut monstrum statim post partuim".54) A 3 évesnél fiatalabb gyermeket megölni nem szabad, ha csak nem közérdekből,55) azaz, ha néma, vagy szörnyszülött, akit mindjárt születése után meg szoktak ölni. A ius vitae ac necis, vagy esetleg a ius exponendi gyakorlásánál a gyermek 3 éves koráig fennálló tilalma nehezen nyer magyarázatot. Ez a törvény azt mutatja, hogy az atya ú. n. felinevelési joga már nem általános, tehát csak a legősibb idők szokása. Nagyon valószínű, hogy az idézett szabály a házibíráskodással van kapcsolatban, annál is inkább, mert a 3 évnél fiatalabb gyermek feletti bíráskodás lehetetlen, 'hisz a bíráskodás a vádlott meghallgatását is feltételezi. Felfogható azonban e jogszabály ta spártai törvények esetleges, bár nem tudatos korrigálásának. E szerint a 3 évet várakozási időnek tekinthetjük, mely alatt elválhat, hogy alkalmas lesz-e a gyermek arra, hogy a közösség tagjává válhasson, vagy csak terhére lesz a társadalomnak. A romuilusi törvény lényegében két részből áll. Az egyik szerint a fiúk és az elsőszülött leányok felneveiendők, a másik szerint a 3 évnél fiatalabb gyermekek meg nem ölhetők. A két tétel ellentmondásban látszik egymással lenni. Ha t. i. a második tétel (3 éves korhatár) általános tilalmat jelent, úgy pleonasmus iá fiúk és elsőszülött leányok felnevelési kötelezettségének kiemelése. Valószínű magyarázatát ennek a következőkben leljük: A gyermeket, akit az atya kitétetni szándékozott, szokás volt megmutatni a szomszédoknak. E szokásban az alapnélküli gyermekkitételnek megakadályozására irányuló aktust kell látnunk. A monstrum kitétele viszont e tilalmak ellenére is mintegy kötelességszámba ment — azonban ép gyermekek kitétele sem volt ritkaság. A romulusi törvény első tétele tehát a gyermekek két privilegizált kategóriáját: ia fiú és az elsőszülött leánygyermekét állítja fel, mint akiket semmiképen sem szabad kitenni, vagy általában megölni. A humánusabb felfogás érvényesülésével a ius vitae ac necis atyai önkényből folyó gyakorlása teljesen megszűnik, s az csak mint bíró, a családi tanács megkérdezésével élhet ezen jogával. Az atya tehát mint bíró: „morte multavit filium",56) Ulpianus szerint pedig: „inauditum filium páter occidere non potest",57) tehát mint53) Leg. reg. Rom. 11. 54) Leg. reg. Rom. 11. 55j Livius. XXVII. 37. :") Cicero: De fininm bon. et mai. I. 24, 63