Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

viszonyaiban nyújtanak az atyának rendelkezési, beavatkozási, intézkedési jogot. A patria potestas tartalmát képező jogok nevezett két csoportját már a régebbi terminológia is megkülönböztette, laimidőn a gyermek személlyé fölött gyakorolható jogok összességét „potestas naturális"-nak, a gyermekek vagyonán fennálló rendelkezési, beavatkozási és intézkedési jogot pedig „potestas civilis"-nek nevezte. Az elválasztás tetszetős, bár nem teljesen helytálló; a, családgyermek feletti rendelkezési jog azon jogokból tevődik össze, — e csoportosítás értelmében — amelyek a ius naturale-böl erednek: így a gyermek élete és halála ifélett való rendelkezés, nevelés stb. joga, viszont a vagyonjogi viszonyok nem tekinthetők már e szerint — a ius naturale-ból folyó jogviszonyoknak, s ennek következtében a gyermek vagyona feletti jogokat a potestas civilis név alatt kategorizálják. A fenti kategóriák elnevezésének bírálatánál a ius naturale kettős meghatározásából kell kiindulnunk. E szerint 1. „ius naturale est: quod natura omnia animalia docuit", azaz oly jogszabályok összessége, meiy „az embereknek az -állatokkal közös fizikai természetén alapszik",47) 2. más értelemben jelent a ius naturale oly jogot, amely a naturális rerfío-nak, az életviszonyok természetes követeimlényeinek megfelel, amely életviszonyok mindig azonos tartalmúak voltak és lesznek (pl. a házasság) . Ha az előbbi alapokat elfogadjuk a természetjog (meghatározásaként, úgy a családgyermek személye felett fennálló jogoknak csak egy kis részét lehet beleilleszteni. Ha a ius naturale előbbi értelmezésének megvilágításában vizsgáljuk e jogokat, úgy csak a gyermek élete feletti rendelkezés, továbbá a nevelés joga sorozható a potestas naturálisnak a joigi terminológia által alkotott kategóriájába. — Nem sorozható azonban pl. a gyermek eladásának vagy noxabaadásánaik joga a potestas naturális kategóriájába, mint a ius naturaleből (folyó jogok, még akkor sem, ha a természetjog második értelmét vesszük is alapul. Nem felelnek meg ezek a joigok a naturális rationak, mert hiszen pl. a gyermek eladásának lehetőségót csiak egyes korok, egyes népék ismerték el, ma azonban legalább is a modern jogrendszerekben ismeretlen, de ha csak a római jog történetét is vesszük alapul, a keresztény császárkorban a közfelfogás már ellene fordul s a császári hatalom ezt legális kifejezésre is juttatja. Nem felelhet meg, tehát a naturális rationak egy oly jogintézmény, mely csak hosszabb-rövidebb ideig él, s aztán (megszűnik, hanem csak az, amely minden népnél, minden korban ismeretes és előforduló életviszonyok szabályozását szolgálja. Viszont nem egészen helyes a családgyermek vagyona felett való egyes jogokat sem a potestas civilis kategóriájába iktatni, hiszen az a körülmény, hogy az atyának gyermeke vagyona felett bizonyos rendelkezési joga van, nem lehet ellentétben a naturális ratioval, sőt azzal minden tekintetben összhangban áll, hiszen ez a szabály minden korban, minden népnél általánosan ismert és elismert jogszabály. Viszont az eladás joga, minthogy nem tekinthetjük a természetjogból folyó naturális ratio-nak megfelelő jognak, inkább volna sorozható a potestas civilis ) Marion 39. 1. 59