Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - A nemzetiségi autonómiák

A nemzetiségi autonómiákról* Irla: id. Szepesváraljai Haendel Vilmos dr. m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár. Autonómia! Tudományos csengésű görög szó ez! Értetni ugyian nem igen értik, vagy legalább is mindenki mást ért alatta. Az érdekelteknek az „autonómia" területi alapon teljes jogú ön­kormányzatot jelent, saját életelveik, saját különleges kultúrájuk, saját nyelvük és politikai egyéniségük szerint. Egészen mellékes, hogy ezt a (képletet a pillanatnyilag még szerény „megye", az igényesebb „tartomány" avagy végül „részállam" nevével illetjük-e. Mert minden csak idő kérdése. Az első stádiumban nagyobbított „vármegyéről" beszélnek, de az­után jön a második stádium, mikor az önérzetben megduzzadt nemze­tiség a lényegnek már sokkal inkább megfelelő „tartomány", végül a harmadik, mikor az „állam" nevét kívánja if el venni. Olyan dynamikus erők működnek itt, amelyeket cselekvésükben na­gyon nehéz megállítani, közömbösíteni. A legnagyobb államok talán megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy mint az oroszlán, maga körül játszani hagyják az egeret; így látjuk, hogy Anglia maga mellett tűri a parányi Írország kihívásait. Soha sem szabad azonban az ellenifelet lebecsülnünk. De legke­vésbbé sem szabad a nemzet örökbecsű kultúrértékállományát esetleg gyökerében megtámadó idegen nemzetiségi erőt „quantité négligeabüe"­nak tekinteni. Materiális és immateriális, öntudatos és öntudatlan, de folyton foly­vást, szünet nélkül működő erők ezek, melyek minden soknyelvű állam­ban az államfenntartó nemzet rovására működhetnek, még akkor is, ha nyilt ellenségeskedés nem látható a külszínen. Pusztán az a tény, hogy a nemzetiségi külön nyelv, külön jelleg, kü­lön érdek, mint idegen erő és test önsúlyánál fogva korlátozhatja, ki­sebbítheti, megmásíthatja az államalkotó íőnép benső jellegét és lassan­ként letördelheti a nemzetiségi partvidék szikláit, elnyelheti a nyelvszi­geteket, asszimilálhatja iá kevésbbé viruüens nemzetiségi érzésű népet, elég ok arra, hogy ennek a 'kérdésnek a legnagyobb figyelmet szentel­jük. A „Nemzetiségek" című tanulmányomban (Debrecen, 1927.) részlete­sen kifejtettem ennek az erőnek különleges jellegét. 49

Next

/
Thumbnails
Contents