Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A közigazgatási bíráskodás problémái figyelemmel a közigazgatási bíróság kétfokúvá tételének szükségességére - A közigazgatási bíráskodás problémái, figyelemmel a közigazgatási bíróság kétfokúvá tételének szükségességére

pedig a közigazgatási kerületenként szervezett békebírói testületek szerepeinek alsófokú közigazgatási bírói fórumként. Szöges ellentétben állnak ezzel azok az államok, amelyek a közigazgatási kontenciózus ügyeket nem a polgári bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörélbe utalják. Ezek abból a téves jogi felfogásból indulnak ki, hogy a közigazgatást az állami főhatalom egy külön ágának lehet és kell tekinteni. Nem veszik azomban (figyelembe azt, hogy a közigazgatási hatóság a közigazgatási vitás kérdésekben érdekelt fél és így tőle megnyugtató döntést várni nem lehet. Ilyen berendezést találunk pl. Franciaországban, ahol a közigazgatási jogvitákban az 1799-ben létesített ú. n. Államtanács (Conseil d'Etat) a döntőszerv, továbbá Olaszországiban, ahol a közigazgatási bíráskodás feladatát a közigazgatás kebelébe tartozó Államtanács (Gonsiglio dl Stato) IV. és V. osztálya látja el. Ugy. a francia, mint az olasz törvényhozás azonban amikor a közigazgatási bíróság felállításáról szóló törvényjavaslatot elfogadta, a kétfokú közigazgatási bíráskodás rendszere mellett tört lándzsát. így Franciaországban első fokon közigazgatási kérdésekben jogvita esetén az ú. n. prefekturaii tanácsok (oonseils de prófekture) döntenek. Minden départmane-ban létesítettek egy prefekturai tanácsot. Olaszországban pedig az elsőfokú közigazgatási bírói teendőket az ú. n. tartományi közigazgatási bizottságok (giunta aimministrativa provinciáié) végzik. A fasiszta éra a Iközigazgatási bíróság szervezete tekintetében mindössze annyi változást eredményezett, hogy az Államtanács feletti legfőbb felügyeleti jogot a belügyminiszterről és a pénzügyminiszterről Mussoiinire, Olaszország miniszterelnökére ruházták. A kétfokozatú közigazgatási bíráskodási rendszert ellenben továbbra is fenntartották, úgy azonban, hogy a súlypontot a tartományi közigazgatási bizottságokról az Államtanácsra, tolták át. A modern állani követelményeinek azonban nem, az első, nem is a második, hanem a harmadik csoportba tartozó államok felelnek meg leginkább. Ezek a közigazgatási jogviták egy önálló, a polgári bíróságoktól, de — legalább is a felső fokon — a közigazgatási hatóságoktól is különböző közigazgatási bíróság hatáskörébe utalják. Külön közigazgatási bíróságot létesítettek pl. Németországban, ahol az egyes tagállamok egymástól eltérőleg két-, sőt háromfokozatú közigazgatási bíróságot szerveztek. Badenben pl. 1863-ban a kerületi tanács (Bezirksrat), mint elsőfokú közigazgatási bíróság mellé életre hívták a (közigazgatási törvényszéket, mint másodfokú közigazgatási bíróságot. Poroszországban viszont a legalsó fokú járási választmány (Kreisausschuss) és a középső fokú kerületi választmány (Bezirksausschuss) mellé 1875-ben felállították a közigazgatási főtörvényszéket (Oberverwaltunsgericht-et), mint harmadfokú közigazgatási híróságot. De ugyanígy a többfokozatú közigazgatási bíráskodás rendszerét valósította meg Würtemberg, Bajorország és a többi német részállam is. Hitler uralomrajutásiakor nagy probréma előtt állt a német nemzeti szocialista jogi irodalom. Fenntartsák továbbra is, vagy eltöröljék a német közigazgatási bíróságokat — ez volt a kérdés. Lőwensfein, Hőhn és még sokan mások a népközösség számára való szükségessége szempontjából egyenesen ártalmasnak minősítették a közigazgatási híróságot s annak 36