Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A háború hatása a kriminalitásra

KÖNYVSZEMLE Dr. Boda Ernő: A hazai jog oktatása a Patvarián. (Az Országos Ügyvédszövetség Múzeumának Kiadványai. 7. szám, Budapest, 1939. Grill Károly könyvkiadóvállalata.) Hézagpótló tanulmánnyal gazdagította jog- és művelődéstörténeti irodalmunkat a szerző, amikor kitűnő forrásmunkák felhasználásával hozzányúlt e kérdéshez, ami számára annál könnyebben sikerülhetett, mert az Országos Ugyvédmúzeum Bizottságának vezetője, ezenkívül az egységes bírói és ügyvédi vizsgáló bizottság tagja és mint ilyen, alapos ismerője a jelen és a mult idők jogi oktatásának egyaránt. A XVII. és XVIII. század kellő számú főiskola híjján és még a hivatalos ügyvédi osztály kialakulása előtt kiváló prokurátor ügyvédeket termel ki s a jogi oktatás története úgy a nagyszombati egyetemen, mint az erdélyi főiskolákon azt mutatja, hogy a gyakorlati irányzatnak nemcsak az kedvez, (hogy az előadó tanárok nagyszámban ügyvédek, akik az egyetemre magukkal viszik a Patvaria szellemét, hanem a kancellária és helytartó tanácsi utasítások úgyszólván intézményesítik a Patvariát az egyetemen, nem úgy mint a bécsi egyetemen, hol csak a római jogot és az egyházjogot adták elő, míg nálunk a hazai élő jognak meg volt az összefoglaló rendszere Werbőczyben, amely utóbbi a legjobb előkészítés volt a gyakorlati életre. Az oktatás gyakorlati jeliegét azután fokozta nálunk, hogy jogi oktatásunk nagy súlyt vetett a szónoki igya korlatra. A magyar kongregációkon és diétákon nagy szükség volt erre a szónoki iskoláztatásra, amely a tanulmányi eredményeket évente magasabbrendű disputákban és dialógusokban tükrözte vissza. A helytartótanács idejében, melyben Huszthy István kezdő jogászok részére írt Commentáriai használatára már kötelező utasítás van, nyomát találjuk azután tanárok oly értelmű jaivasiatainak, hogy a főiskolákon gyakorló bírói tanácsok állitandók fel s e célból bírói kollégiumokat kell alakítana, mert az ilyen szerepekből a legtöbbet tanulhatnak a hallgatók, de a rethorikai művelődés mindig integráns része legyen a jogi oktatásnak, s az legyen különöskép a disputatio, mert már Apácai Csere János, korának nagy bölcselője kihangsúlyozza, hogy ,,Stúdium in lectione et disputatione consistit. . .!" A szerző a továbbiakban kedves és hangulatos, főleg művelődéstörténeti szempontból érdekes szemelvényt mutat be Molnár Ferenc hites ügyvédi „Patvarista novitius" Egerben 1762-ben megjelent könyvéből, mit írója a nádornak, a Helytartótanács és a Hétszemélyes Tábla elnökeinek siet felajánlani, megvilágítva a korabeli Patvaria szerepét, mely elsősorban szinten gyakorlati földön járó célokat követel, mert — úgymond — a jogásznak nem a madarak részére kell hidat verni, hanem a gyalogjáróknak, de mindamellett a hosszas praxison kívül a patvaristának az eiméletrőil is kelil hailanda és olvasnia. A Patvaria ethymológiai fejtegetése után ezt követően egy jogtudós elmés párbeszéd keretében oktatja ki a jelentkező diákot teendőire, kezdve az írásszerszám elkészítésétől, a lúdtoll ügyes metszésétől és kivájásától. A kezdő jogász 15