Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

városi jelleg elnyerésének idejétől kezdődőleg fontosnak és elengedhetetlennek tartja az iskolatartás jogát s egyben kötelességét isVa)Elömozdították ezt az elgondolást mindenekelőtt azok a kultúrkapcsolatok, amelyek a város polgárságát a külföldi szászokkal összefűzték, másfelől a polgárságnak az a kívánsága, hogy a város állandó kenyeret biztosítson a „Schulmeisternek", aki ily módon a városi közoktatást volt hívatva ellátni2). Különösen figyelemreméltók Eperjes ezirányú magatartásában a város történetének XV- századbeli eseményei, amikor is a Nagy Lajos idejéből származó és Lengyelországgal fennálló élénk kulturális összeköttetés eredményeként az eperjesi tanulóifjúság számos tagját találjuk Krakkóban, akiket a magasabb tudományos érdeklődés vezetett a lengyelek egyik legnagyobb városába. Ugy látszik, a magyar ifjúság már ekkor sem tagadta meg önmagát, azaz már akkor rendelkezett azokkal a sajátosságokkal, amelyek mai életkörülményeikben is olyan nevezetes szerepet játszanak, amennyiben bizonyára a már a XIV. század magyar diákjainak életében jelentkező „krónikus" pénzhiány késztette őket arra, hogy krakkói házigazdáiknál adósak maradjanak. A jó lengyelek így abba a kényelmetlen helyzetbe kerültek, hogy kénytelenek voltak követeléseiket a városi hatóság útján érvényesíteni3). A műveltségi igények intenzitását nagy mértékben fokozta a reformáció felsőmagyarországi térhódítása. A reformáció, mint számottevő mértékben kulturális mozgalom is, az eperjesi mentalitásban erősen dolgozó kultúrszempontokat most már a vallás- és hitvédelem fegyverével igyekszik erőteljesebbé tenni, illetőleg az igényekben rejlő energiákat a vallás- és hitvédelem szolgálatába állítani. Az önmagában álló eperjesi kultúrigény, amely a reformáció meghonosodásáig mintegy önmagát szolgálta csupán, a hitújítás eszméinek elterjedésével egyetemesebb ügye lett a magyarságnak, amennyiben a művelő dés utáni vágyaknak az iskola fenntartásában és fejlesztésében jelentkező realizálása ekkor már túlnő a város falain, hogy meghódítva magának csaknem az egész felvidéket, abban a központi gondolatban nyerjen kifejezést: Eperjesnek s vele együtt a felvidéknek olyan protestáns iskolára van szüksége, amely tanulmányi rendjében a tudományok összes korabeli ágazatait magába öleli. így fejlesztette a lokális jellegű eperjesi gondolatot egyetemes nemzeti kultúrcélkitüzéssé a reformáció4). Va) Részletesen foglalkozik ezzel Dr. Iványi Béla: Eperjes sz. kir. város iskolaügye a középkorban c. munkájában. Debrecen, 1924. 2) Hörk. id. m. 19. 1. ") U. o. id. h. 4) A reformáció hatása alatt az iskolaügy nagyszerű lendületet vesz nemcsak Eperjesen, de egész Felvidéken. „Magában Sárosban Eperjesen kívül Bártfán, Kisszehenben, sőt Nagysároson, Berzevicén, Hanusfalván és Héthárson keletkeznek evangélikus jellegű latin iskolák, ékesen szóló bizonyságául 134