Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

tatja, és pedig megállapításunk szerint akkor is, iha nem fejtenek íki az A) 1 és 2. szerinti sajátos tudományművelést. Pedig abból, (hogy Vladár a jogszabálytervezést (előkészítést) — a szerinte bennefoglalt tudományművelési szellemi folyamatok alapján — egészen logikusan tudományosnak ítélheti, alanyilag 'logikusan csupán az folyik, hogy csak az a jogszabálytervező minősül tudományosnak, aíki a tárgyi értelemben vett tudományos szellemi folyamatot személyesen látja el. Vladár azonban nem vonja meg a jogszabálytervező jogásztól a tudományos jelleget akkor sem, ha az illető a szabályozandó életviszonyokra vonatkozó tudományos ismereteket az illetékes tudományszaktól készen kapja, mely esetben pedig a jogszabálytervező jogásznak nem kell magának ez irányú tudományművelő tevékenységet kifejtenie s csupán „alkalmaznia" kell a mások által már felszínre hozott tudományos igazságokat. Ez esetben tehát reá az A) 1. és 2. szerinti működések eredményeinek csupán az alkalmazását, illetve felhasználását kitevő s a B) szerinti szerkesztési szellemi munkafolyamat hárul. Felvetjük azonban a kérdést, hogy a jogszabályszerkesztés, ami lényegileg nem más, mint a társadalomtudományos vizsgálatok eredményeként megállapított célok érdekében és eszközökkel az életviszonyoknak a jogszabályszerkesztési technika szabályai szerint megszerkesztett tényállások és hozzájuk fűzött következmények általi alakítása s ezen alakításnak a jogrendszer egységes szerkezetébe való beillesztése, — minősíthető-e helyesen tudományos munkának? Részünkről — mint már előrebocsájtottuk — azt a szellemi munkát, ahol csupán közlött ismeretek ihelyes vagy helytelen alkalmazásáról, azoknak felhasználásáról van szó, nem tartjuk tudományosnak, mert lényege szerint az nem igaz ismeretek szerzése és azoknak módszeres munkával való rendszerezése, hanem ezeknek már csak gyakorlati alkalmazása. Ez történik a B) szerinti jogszabályszerkesztésnél, az ítélkezésnél és a közigazgatási határozathozatalnál egyaránt. Ez a megállapítás természetesen nem zárja ki, hogy a közlött ismeretek szerinti szellemi munkára hivatottak, ettől függetlenül, sajátos értelmű tudományművelő tevékenységet fejthessenek ki. Ha azonban egy jogszabályszerkesztő, egy bíró vagy egy közigazgatási tisztviselő tudományosan ,,is" működik, ez által nem válik sem az ö törvónyszerkesztő, ítélkező vagy közigazgató munkája, sem ennek a jogszabálytervezetben, az ítéletben vagy a közigazgatási határozatban konkretizált szellemi produktuma közlhatalommentes formában sem tudományossá. A jogszabálytervezet ugyanis lehet a köz- és magánérdekeket egyaránt kielégítő, az ítélet lehet igazságos, a közigazgatási határozat lehet célszerű, vagy ezeknek ellenkezője, de tudományos nem lehet, mert ezek a szellemi termékformák, mint az államélet jogi aktusainak egyszerű írásos tervezetei, már lényegüknél fogva sem alkalmasak arra, hogy igaz ismeretek szerzését és módszeres munkával való rendszerezését, eszközölhessék. A jogszabálytervezésben tehát, ha azt tárgyilag, vagyis mint szellemi munkafolyamatot a maga tiszta substanciájában tekintjük, a tudo128