Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

durik a magyar történelemiből származik és szimibóluma is: ennek az ezredévnek uralkodó áOllamisága. Mindez a meglátás azonban ahhoz az első eredményünkhöz vezet, hoigy iaz alkoltmányszemlétLet lkérdésében nem ellentétet Iá)tunlk a magyar és az autoritárius alkotmány között, hanem a magyar államalkotó géniusz értékeit látjuk ia két szemléiét közösségeiben. Igen érdekes összehasonlításra ad azonban alkalmat iaz alkotmányjelleg kérdése is. A magyar alkotmány egyik legértékesebb tulajdonsága történeti volta, amelyből egyúttal hajlékonysága is származik. Az első pillanatra úgy látszik, mintha ezen a téren már bizonyos ellentétek lennének a két alkotmány jellege között. Ez az ellentét azonban valóban csak látszólagos. Az autoritárius alkotmányok forradalmi keletkezése és racionális aláépítésük ugyanis nem jelentenek még kartális fejlődést. Sőt éppen az figyelhető meg, hogy azok az alkotmányok voltak a kartálisak, amelyeket az autoritárius alkotmányok váltottak fel. S általános jelenség, hogy az autoritárius alkotmányok törvényről-törvényre, fokozatosan épülnek ki. A helyzet tehát lényegében más, mint a konstituitionalismus korában. A racionális megfontolás akkor döntőbb volt és más szerepet játszott. Mert akkor a ráció alapján a kezdeményező államok kiépítettek egy-egy alkotmányrendszert s ezt aztán a többi állam mintának használva, recipiálta. Az autoritárius alkotmányokat létrehozó mozgalmak azonban egészen más szellemi alapból indulnak ki. Épen a nemzetek és a viszonyok különbözősége az, amelyik elméleti bázisuk. A forradalmi jelleg pedig önmagában nem jelent ellentétet az alkotmány történetiségével. Azt pedig nem is állítjuk, hogy történetiek lennének ezek az alkotmányok. Hiszen csak most alakulnak ki. Inkább csak azt hangsúlyozzuk, hogy lehetnek majdan történeti alkotmányok, mert még eddig nem nyerteik kartális formát, amely a történelmiséget a fejlődés szükségszerűsége következtében eleve kizárná. Sőt racionalizmusuk is épen további alakulásuk történeti jellegére vonatkozik csak. Mert pl. a német irodalom előszeretettel hivatkozik a történeti alkotmányok nagy értékeire s tudatosan nem foglalja össze alkotmánylevélben a német állam új alkotmányjogi törvényeit7). Szeretné ugyanis elősegíteni annak organikus fejlődését. Más kérdés természetszerűen az, hogy sikerrel jár-e ez a kísérlet? Ennek lehetősége azonban fennáll. A (két alkotmány jellege tekintetében tehát a következőket foglalhatjuk össze. A magyar alkotmány történeti jellege nem vitás. Az autorittárius alkotmány természetszerűen nem történeti, hiszen csak most van kialakulóban. Lehet azonban még történeti alkotmány. Hiszen részint tudatosan, részint talán tudat alatt, ebben az irányban halad. Mindenesetre az biztos, hogy aiz autoritárius alkotmány alapelvei nincsenek ellentétben a hajlékony alkotmány jelleggel. Tartalmilag már nehezebb a magyar és az autoritárius alkotmány összemérése. Főleg azért, mert az autoritárius alkotmány tartalmilag még aliaikulóban van és a változatosságok színes képét mutatja. Azon7) Ernst Huber: Verfassung. Hamburg, 1937. 50. 1. 118