Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

volt, ki csakhamar szívébe zárta fia nevelőjét, annak finom úri modora és fenkölt szelleme miatt. A fiatal nevelő nagy ambíciója, kitartó szorgalma jó hatást gyakorolt Lórántra, őt tanulmányokra inspirálta, amit az apa örömmel vett észre, mert maga is tudóst szeretett volna fiából nevelni. Vécsey tanítványa mellé önképző kört szervezett, hogy ezzel is fokozza annak tudásvágyát és ambícióját az egészséges versengés eszközével növelje. Tanítványára különösen Than Károly előadásai hatottak döntőleg, úgy hogy ezeknek hatása alatt a természettudományokkal kezd foglalkozni. Pályaválasztása tekintetében Than Károly nagy hatása érvényesült döntően, — míg Vécsey Tamás, Eötvös József tanácsára, a római jog intenzívebb tanulmányozásába fogott. Savigny és a többi nagy német romanista megismerése közben Vécsey letette a közés váltóügyvédi cenzúrát s a nap azon részét, amit barátai kávéházakban töltöttek el, ő Loisch Ede neves fiskális irodájában ügyvédi praxis szerzésére használta fel. Elméleti ismereteit a gyakorlati élet megismerése jótékonyan és termékenyítőleg egészítette ki. Br. Eötvös József állandóan figyelemmel kísérte Vécsey Tamás kiképzetetését, kit bizalmával és szeretetével tüntetett ki és akit pályafutása alatt soha sem szűnt meg tanácsokkal segíteni. Egy alkalommal, a politikai elnyomatás korszakának közepe táján, azt mondotta Vécseynek: „Ne aggódjék Vécsey, én még alkotmányos cultusminister leszek s ön képviselő. Csak folytassa a római jog művelését, annak idején monográfiát ír, majd megválasztják az akadémia tagjának s mint tanár fogja képviselni tudományát az egyetemen." Ez a jóslatszerű mondás 1861-ben történt és Vécsey 1870ben késmárki képviselő, 1874-ben pedig a budapesti egyetemen a római jog tanára lett. Addig azonban sok említésre méltó szakasza van Vécsey Tamás szépen ívelő és egyenesen haladó pályájának. Római jogi stúdiumait eredeti forrástanulmányokra fekteti s 1863-ben az ,,actiok"-ró,l írt alapos monográfiája alapján docensévé habilitálja a budapesti kir. magyar tudományegyetem jog- és államtudományi kara. Próbaelőadása a „litis contestatio"-ról szólott. Magántanári képesítését 1863 szeptember 24-én kelt kir. udvari cancelláriai rendelettel jóváhagyólag tudomásul vették. A fiatal docens januártól kezdve előadásokat tart szokatlanul nagy érdeklődés mellett. (200 hallgatója volt.) Első hallgatói között szerepelt Plósz Sándor és Pulszky is. Tudományos sikerei, szépen kezdődő docensi pályája okozta örömét beárnyékolta apjának időelőtti halála, ki hét ellátatlan árvát hagyott hátra meglehetős szűkös viszonyok között édesanyjával. A népes család eltartásának a gondja a 24 éves ifjú Vécsey Tamás vállaira nehezedett s azért örömmel fogadta el, az eperjesi evangélikus főiskolán, 1864-ben a római jog és az elméleti tárgyak előadására szervezett tanszékre a collégium vezetőségének meghívását. Nyolc esztendővel azután, hogy mint végzett diák elhagyta az eperjesi ősi alma matert, ünnepélyes vocatorral tanárként hívják meg. Vandrák András, Wenzel és Paulertől kapott kiváló referenciák alapján indítványozta volt jeles növendékének az új tanszékre leendő megválasztatását. Kőnek, a pesti egyetem jogi karának a dékánja szokatlanul meleg hangú távozási bizonyítványt állított ki buzgó docensének és hajdani jeles tanítványának. Az Eötvös-család nehezen, sőt részben könnyes szemmel búcsúzik nevelőjétől. Megható az a szeretet, amellyel Eötvösné vette őt körül. 347