Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

pező földbirtokok tulajdonosai a birtokofeon gyakorolható vadászati jogot bérbe adni tartoznak. A törvényszakasz a magántulajdonnak törvényi kényszer korlátozását tartalmazza akkor, amikor kimondja, hogy az ezen kategóriába tartozó birtokosok, akiknek földbirtoka a törvény értelmében önálló vadászterületet nem képez, a földbirtokukon gyakorolható vadászati jogot a községgel együtt bérbe adni kötelesek. A magántulajdoninak ily módon való korlátozása elvileg helyes, mert más mód nem áll rendelkezésrie arra, hogy ezen területek vadászati szempontból való hasznosítása biztosítható legyen. A törvényszakasznak a következő intézkedése, mely szerint az ily módon elért tiszta jövedelem a tulajdonosokat birtokarány szerint illeti, elvileg szintén helye®, azonban a gyakorlatban nem felel meg a mai kor követelményeinek:, mert a koVetkező mondat azt mondja, hogy „Ha az arány ilyen módon nem lenne megállapítható, az egéisa jövedelem a községet illeti meg, mely azt közigazgatási célokra fordítani 'köteles." (Számtanikig (minden összeg osztható, az arány elvileg feltétlenül minden esetben megállapítható.) Ez a törvényben megállapított jövedelemmegosztási mód ma a gyakorlatban akként érvényesül, hogy azon az elképzelt alapon, hogy a vadászati haszonbérből az egyes birtokosokat megillető hányad oly csekély, hogy arról beszéílni sem érdemes, a község határát képező és. az apró magánbirtokokból kialakuló vadászati joggyakorlás szempontjából számba jöhető területekről megállapítást nyer az, hogy az ilyen címen elérhető bérjövedelem oly csekély, hogy a tulajdonosokat birtokarány szerint megillető összeg meg nem állapítható, a vadászati haszonbérből befolyt jövedelem tehát a törvény hivatkozott szakasza értelmében a kiölzséget illeti, mely azt közigazgatási célokra fordítani köteles. Ez a közigazgatási célokra fordítás' a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy a község határában található, vadászati célokra alkalmas vadászterületek értékesítéséből befolyt jövedelem a község költségvetésében mint aktiv tétel állíttatik be, a, jövedelem tehát befolyással van a községi pótadó %-árnak megállapítására, tehát az az összeg, mely a községi kisbirtokosok vadászati jogosítványának értékesítéséből folyik be (bármily csekély is legyen az), csökkenti a község minden adófizető polgára által fizetendő adót összegét, tekintet nélkül arra1, hogy az adófizető polgárok egyike-másikának a törvényben megszabott határt meghaladó birtoka van, melyen a vadászat jogát vagy maga gyakorolja, vagy szabad kézből értékesíti. Az eredmény tehát az, ho,gy a kicsi, akit jogának bérbeadására a törvény kényszerít, a kényszerű joglemondás' mellett a törvény szerint őt megillető bér jövedelem filléreivel csökkenti a teherviselésre kedvezőbb anyagi helyzeténél fogva hivatotta;bb nagybirtokos társának adóterhét. A megosztás lehetetlensége folytán a község közigazgatási cél322