Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A magyar polgári törvénykezési jognak, főként az oktatási módszereiről

meghatározásánál), a perköltség megtérítésénél, a szegény jognál, valamint az ezekkel rokon témáknál. Rövidesen elérkezhetik annak az ideje, mikor a polgári per számára el kell majd kezdeni egy az eddiginél jóval szerényebb, egyszerűbb „kódex-épület" terveinek az elkészítését és mielőbbi megvalósítását, amely talán nem lesz olyan nagyszabású elgondolásokon nyugvó, majdnem tökéletes összeműködést kifejteni tudó, szinte monumentálisan ható, de amellett sok költséggel működő jogalkotás, mint a mostani polgári perjogi rendszerek, ellenben mindenesetre olcsóbb, egyszerűségénél fogva könnyebben kezelhető s éppen ezért a mai élet számára megfelelőbb, valamint méltányosabb lesz. Vagyis felfogásunk szerint, ha a polgári perjogi fejlődés a kor szellemével valóban lépést akar tartani, akkor a perjog minden intézményét a mostaninál sokkalta nagyobb szociális tartalomnak kell áthatnia, ami gazdasági kihatásában elsősorban a per olcsóbbá tételét kell, hogy jelentse. Szinte azt lehetne mondani, (hogy az eddigi perjogi alapelvek mellé, (amelyek jogosultsága tekintetében itt-ott mellékesen némi szociális indokolás és törekvés most is fel-felcsillan!) egy egészen új, teljesen egyenrangú, sőt egyelőre bizonyos ideig elsőbbségi joggal felruházott vezérelvnek, a szociális gondolatnak, a szociális tartalom elvének kellene polgárjogot nyernie s ez útján szükséges lenne kiépíteni, mintegy a perjogi tudomány egyik külön tudományágává kellene fejleszteni, a fentieknél ugyan tartalmilag szűkebb területeket felölelő, de a mégis idekapcsolódó ú. n. perökonómiát, amely a polgári pernek mindmáig elég elhanyagolt és teljesen önálló szempontokból nem igen kezelt kérdése volt. Az egész probléma szűkebb területét — a költséget vizsgálva, — ez a pernél, mint állami intézménynél kb. ugyanaz, akárcsak a közoktatásnál az analfabéták száma, vagy az egészségügyi közigazgatásnál a halálozási és betegségi statisztika; vagyis igen fontos értékmérő atekintetben, hogy az érvényben lévő berendezések mily mértékben válnak be. Pertechnikai szemszögből tekintve pedig a legfontosabb az eljárás akkénti szabályozása, hogy a felek bruttó kiadásai, amíg azok célirányosan járnak el, a perértékhez viszonyított bizonyos magasságot túl ne lépjenek. A költségeknek tehát mindig a felekhez való relációban is megfelelő szinten kell mozogniok s ugyanekkor szigorú megkülönböztetést kell alkalmazni, hogy melyek legyenek azok a költségek, amelyekért kárpótlást lehet követelni. Ez a pertechnikai probléma pedig csak a per helyesen felépített egységes konstrukciója útján oldható meg, ami eddig ily módon, teljesen töretlenül megvalósítást még nem nyert. Vagyis a perökonómia princípiumának szigorúan következetes és könyörtelen keresztülvitele az előfeltétel. Egy ilyen olcsóbbá tett új polgári peres eljárás kapcsán ugyanis már sokkal merészebben és biztosabban lehet megoldani számos olyan lényegbe vágó kérdést, amely jelenleg majdnem megoldhatatlannak látszik. 316