Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A polgári eljárási jog, főként a Pp. alakulása a csonka országban 1918-tól 1938-ig

statisztikai adatokra támaszkodó mérlegelésekre felépített intézkedések az aránylag kisértékű elutasítás, vagy marasztalás esetén történő fellebbezéseket meggátolják és ezáltal a fellebbezési bíróságokat lényegesen tehermentesítik. Elvi vonatkozásban a legfontosabb újítás közé tartozik, hogy a törvény a nóvumoknak, az új tényeknek a fellebbezési tárgyaláson való előadását kizárja. (Te. 31. és 32. §§.), illetve csak abban az esetben engedi meg, ha azok figyelembevétele a tárgyalás elhalasztását nem teszi szükségessé, vagy ha a fél nyomban valószínűsíti, hogy azokat fellebbezésében, illetve válasziratában (a fellebbező ellenfele részéről benyújtott előkészítő irat új elnevezése) önhibáján kívül nem érvényesítette. Az írásbeliség előretörését támogatja az a rendelkezés, amely szerint az új tényállításokat és bizonyítékokat a fellebbezési iratban, illetve a válasziratban elő kell adni, és azokhoz a fél kizárás veszélye mellett kötve van, valamint a feleknek a fellebbezési tárgyalásról való elmaradása esetén a per nem kerül szünetelőbe, hanem a fellebbezési bíróság azt érdemben elintézi és csak akkor szünetel az eljárás, ha azt a bíróság a felek indokolt közös kérelmére megengedi. Ezeket az intézkedéseket az alábbiakban részletezhetjük. A fellebbezési érték az az érték, amely a felperesre az elutasított, az alperesre a megítélt követelésben, vagy követelésrészben testesül. Az értéket a fellebbező fél szükség esetén valószínűvé tenni köteles. A fellebbezési érték azután a fellebbezés megengedettsége. (Te. 24. §.; Pp. 47(5. §-ának 2. bek. helyett), illetve ennek nyilvános előadáson való elintézése tekintetében (Te. 35. §.; Pp. 513- §-ának 2. bekezdése helyett) irányadó. Éspedig pénz fizetése, munka teljesítése, vagy ingó dolog iránt indított perekben hozott ítéleteknél a fellebbezésnek csak a 200 P-ben (Ter. 2. §. 5. a) p.; — munkaügyekben a 300 P; 49.000/1930. M. E. r.) megállapított fellebbezés kizárására irányadó értékhatáron felül van helye. Ez a korlátozás nem terjed ki olyan ítéletekre, amelyek tekintet nélkül az értékre, ki vannak véve a községi bíróság hatásköréből. A perköltséget pedig ki kell hagyni a fellebbezési érték szempontjából figyelembeveendő járulékok közül és a perköltség kérdésében önállóan fellebbezés csak akkor engedhető, ha a perköltség maga meghaladja a fellebbezést kizáró értéket. Valamint ezentúl a fellebbezést 2000 pengő értékig (Ter. 2. §• 5. b) pont) szóbeli tárgyalás nélkül, nyilvános előadás útján kell elintézni, amikor is jegyzőkönyvet csak akkor kell felvenni, ha ezt a bíróság elrendeli. (Te. 36. §.; Pp. 514. §.) A felülvizsgálat kapcsán a Te. 37. §-a, a Pp. 521. §-a helyett, teljesen a fellebbezési érték mintájára behozza a felülvizsgálati értéket. Eszerint felülvizsgálatnak a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság ítélete ellen csak a 2000 P-ben, a kir. ítélőtábla ítélete ellen pedig csak a 5000 P-ben megállapított felülvizsgálat kizárására irányadó értékhatáron felül van helye. (Ter. 2. §. 5. c) pont.) Az értéket szükség esetén valószínűsíteni kell. A most vázolt korlátozás nem ter jed ki olyan ítélőtáblai ítéletekre, amelyek tekintet nélkül az értékre, a törvényszék hatáskörébe tartoznak. A perköltség kérdésében felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha az egyúttal az ítélet egyéb oly része ellen is irányul, amely 167