Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A polgári eljárási jog, főként a Pp. alakulása a csonka országban 1918-tól 1938-ig

volta folytán könnyebben kezelhető és épp ezért a mai élet számára megfelelőbb, valamint méltányosabb polgári perjogi kódex megalkotására kellene törekednünk, még ha ez esetleg bizonyos elvek feladásával, talán néha az eddig elért precizitás rovására is menne. Az előbb említett és alább ismertetendő polgári perjogi szabályozás körét érintő, háború utáni két törvényünk (Ppn., Te.) rendelkezéseiből a fenti, főként szociális tartalmú célkitűzések egyes helyeken (pl. a szegényjognál), némileg, bár nem teljesen kielégítő módon, már kiérezhetők. * A polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi 8. t. c, a Ppn. a polgári perrendnek a rendes eljáráson kívül bizonyos különös eljárásaira és a végrehajtási eljárásra, az igazságügyi szervezetre, sőt a vegyes rendelkezések között a polgári igazságszolgáltatással kapcsolatos egyéb kérdésekre tartalmaz egyszerűsítéseket, illetve újításokat. A Ppn. 1. §-a, a Pp. 54. §-ának az átszővegezésével tulajdonképpen fenntartja az 1923. évi augusztus hó 1. napjától rendelettel (5210/1923. M. E.) életbeléptetett azt az állapotot, amely szerint a kir. törvényszék elsőfokon polgári peres és nem peres ügyekben, bizonyos esetek kivételével, tanács helyett, mint egyesbíróság jár el. Ezzel törvényhozásunk főként célszerűségi szempontból az életviszonyok nyomása alatt állást foglalt azzal az uralkodónak mondható elvvel szemben, hogy az ítélkezés elsősorban testületekre bízassék1). A Ppn. 60. §-a szerint az egyesbíráskodást tuilajdonképen csak három évre hozták be, amit az 1928- évi 22. t. c. 1. §-a további három évig (1931. évi május 31-ig) meghosszabbított; míg végül a Te. 140. §-a az egyesbíráskodást a törvényhozás további rendelkezéséig tartja fenn. — Az 1928. évi 22. t. c. 2. §-ának felhatalmazása alapján a 46.000/1930. I. M. rendelet felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben a kir. törvényszék elsőfokban is tanácsban határoz. A Ppn. 2. §-a a Pp. 55. §-a helyébe lépve, kimondja, hogy a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság és a kir. ítélőtábla hármas, a magyar kir. Kúria pedig ötös tanácsban dönt. (A kir. ítélőtábla fellebbezési tanácstagjait ötről háromra már a 2779/1916. M. E. rendelet szállította le.) Az elsőfolyamodású bíróságok előtti eljárás tekintetében a Pp. 195., illetve a 196. §-ainak kiegészítéseképen a Ppn. 4. §-a a Pp. által eddig nem kontingentált előkészítő iratok számát az érdemleges tárgyalás előJ) Bár az irodalomban is voltak mindig hangok, amelyek az egyes bíráskodás nagyobbmérvü bevezetése mellett foglaltak állást. így pl. a magyar irodalomban Nagy F., A polg. törvénykezés reformja c. értekezésében (Magy. Igazságügy, XXV. k., 1885. — 259.). Valamint kézikönyvében 123. és 128., valamint a 28. jegyz.; — legújabban Juhász A., A törvénykezés egyszerűsítéséről, Magyar Jogi Sz. 1931, 222.; — az osztrák íróknál pedig Skedl, Jur. Zeit. 1892. — 178. 161