Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A volt cseh megszállt területek munkajoga /1918-1938/

lép és közben neon volt más alkalmazásban. A szabadság tartama évi hat nap. Aki azonban ugyanannál a munkaadónál tíz évet -meghaladó idő óta van alkalmazásban, annak szabadságideje hét napra emelkedik, tizenöt év után pedig nyolc napra. Tanoncnak félévi megszakítás nélküli alkalmazás után nyolc napi fizetett szabadságra van igénye. Nem jár fizetett szabadság azoknak, akik azt az illető évben ok nélkül meg nem kezdték. Nem vonatkozik ez a törvény idénymunkásokra, mező- és erdőgazdasági napszámosokraj otthon dolgozó munkásokra és azokra, akikre nézve a fizetett szabadságot külön törvény szabályozza, állami alkalmazottakra, állami vállalatok alkalmazottaira, továbbá azokra a közalkalmazottakra, akiknek szabadságát állami hatóságok előírásai vagy más szolgálati előírások szabályozzák. A munkajog körébe vág az 1924. évi 259. sz. új ipartörvény néhány rendelkezése is. Ezek szerint az önálló iparűzők és segédmunkások (iparossegédek, pincérek, fuvarosok kocsisai, gyári munkások, tanoncok stb.) közötti jogviszony megállapítása a törvényes keretek köizött szabad egyezkedés tárgya. Magállapodás hiányában a fentemlített általános munkatörvény szabályai irányadók. Külön szabályozza az ipartörvény a segédmunkások felmondás nélküli elbocsátásának és szolgálatból való kilépésének feltételeit. A magántisztviselők jogviszonyait az 1934. évi 154. sz. törvény szabályozza. Ez a törvény mindazokra vonatkozik, akik a) üzleti körben túlnyomóan kereskedői (kereskedősegédek) vagy magasabb, nem kereskedői szolgálatot teljesítenek; b) az általános bányatörvénynek alávetett bányavállalatoknál magasabb szolgálatok teljesítésére kaptak alkalmazást; c) munkaszerződés alapján mint kereskedelmi utazók, képviselők vagy ügynökeik tevékenykednek munkaadójuk nevében és az ő számlájára; d) oly vállalatoknál üzemeknél vannak alkalmazva túlnyomóan kereskedői vagy nagyobb, nem kereskedői szolgálatokra, amelyek az ipartörvénynek vannak alávetve, valamint az összes egyéb vállalatoknál, intézeteknél és üzemeknél, amelyeket esetleg nem kereset céljából nyilvános vagy magánvállalkozók, vagy szabadfoglalkozásúak folytatnak, például: 1. hitelintézeteknél, takarékpénztáraknál, betétintézeteknél, kereseti és gazdasági társaságoknál (szövetkezeteknél), zálogházakban, ellátási és járadékintézeteknél, valamint az említett intézetek szövetségeinél; ^ 2. biztosító intézeteknél, tekintet nélkül arra, hogv magánbiztosításokkal, vagy közjogi természetű biztosításokkar foglalkoznak-e és ezek szövetségeinél; 3. időszaki lapok szerkesztőségében, kiadóhivatalában, vagy elárusító' helyein; 4. ügyvédi, közjegyzői és szabadalmi ügyvivői irodákban; 152