Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Ferenc Ferdinánd politikája [Könyvismertetés]

mányt episcopális jellegűvé avatná, bármilyen formában is kodifikálást nyerjen. Élénk érdeklődés mellett tette bírálat tárgyává a javaslatot Kovács Tibor dr. egyet, egyházi és iskolai felügyelő. Az egyháztagok és az egyetemes egyház demokratikus felfogásából indult ki hoszszasan foglalkozott a nép jogok megóvásának és továbbképzésének gondolatával, tiltakozva egyben minden olyan beállítás ellen, amely jogmegszorítás ürügye alatt a valóságban jogfosztó intézkedéseket kíván törvénybeiktatni Bár a népjogok csorbítatlan fenntartását érinthetetlen tételnek vallja, mégis az általános vita folyamán ismételten felvetődött azt a kívánalmat, hogy az egyházközségi közgyűlés intézményesítést nyerjen, feleslegesnek tartja. A prezsbiterek megbízatása és az egyetemes' püspökség kérdésében magáévá teszi a javaslati intézkedéseket kifogásoló felszólalók állásfoglalását, kiemelve azonban a javaslat messzemenő szociális intézkedéseinek jelentőségét. Végül aggályosnak tartja a püspökök tizenkétéves megbízatásának bevezetését, mert ezáltal az egyház felsőházi képviseletének egyensúlyát látja veszélyeztetve. Nóvák István püspök az általános vitát összefoglaló előadói beszédében válaszolt a különböző felszólalásokra. Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy az általános vita folyamán felszólaló zsinati tagok csaknem kivétel nélkül párhuzamot vontak az állami és egyházi életviszonyok között, holott ez, ha nem is helytelen, de mindenesetre merész és következetlen megoldás. Állam és egyház között úgy szervezettség, mint rendeltetés szempontjából mélyreható különbségek vannak s míg az állami hatalom az állampolgárok akaratától függetlenül is létrejöhet, addig a protestáns egyházakon belül ez lehetetlen. A nép jogok tekintetében a javaslat a krisztusi demokrácia álláspontjára helyezkedik s mint ilyen, az evangéliumi elveket maradéktalanul kívánja megvalósítani. A korszerűtlenség vádja sem áll meg a javaslat ellenében, hiszen egységre törekszik. A lelkészválasztásnak a prezsbiterium hatáskörébe utalása az egyházközségek nyugalma s ezen keresztül az eredményes egyházi élet érdekében törvénybeiktatandónak látszik, míg a prezsbiterek élethossziglani megbízatása a krisztusi tanokból eredő felelősség kihangsúlyozásának páratlan lehetőségét nyújtja. Belmissizió, szegénygondozás és általános szociális intézkedések tekintetében a javaslat semmi kívánnivalót isem hagy hátra, hiszen e tekintetben elment az adott lehetőségek legvégső határáig. Egyesek hierarchikus törekvéseket is felfedezni véltek a törvényjavaslatban, ami kétségkívül téves megállapítás. A lelkészi elem valóban sok tekintetben előtérbe került, ez a jelenség azonban de facto fennforgó tények de iure lefektetése éppen abból az elvből kiindulólag, hogy a törvényalkotónak elsősorban az adottságokat kell szem előtt tartania még akkor is, ha a ténvek esetleg kellemetlenül érintik a jogalkotó tényezőt. A világiak szerepe s az ezzel kapcsolatos paritás továbbra is érintetlenül marad s nem változik azzal sem, ha az egyetemes püspökség intézményesítést nyer az alkotmányban, hiszen a hierarchia lehetősége a lelki 88