Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Goltner Dénes dr.: A képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás alapkérdései [Könyvismertetés]

pítás a magyar közjogi irodalomra különösképen, amelyben e jelentős kérdéssel, rajta és Csekey Istvánon kívül, — néhány kisebb cikktől és hozzászólástól eltekintve — rendszerező célzattal és átfogó mérlegeléssel az újabb időkben senki sem foglalkozott. Nyílt kérdés azonban, hogy mi ennek az elhanyagoltságnak döntő és eredő oka? Csakis a Trianon utáni magyar közélet általános közönye a közjogi problémákkal szemben, a magyar közjogi érzék egyetemes tompultsága-e, vagy pedig van, esetleg lehet-e ennek a kérdéses problémával összefüggő közvetlenebb oka is! Aki a magyar választási bíráskodás törvényhozási történetét végigtekinti, hajlamos lehet arra, hogy a legközvetlenebb okot az itt feltáruló történeti eseményekben keresse. Nyilvánvaló ezekből ugyanis, hogy alkalmas és megbízható fórum kezébe a választási bíráskodás csak az 1925. évi XXVI. t.-c.kel került, amely a Közigazgatási Bíróság kizárólagos hatáskörét állapította meg. Bizonyos időre volt szükség, amíg az új törvény, az ennek alapján ítélkező új fórum és joggyakorlata körül a magyar választási bíráskodás problémái felsorakozhattak, a megnyugvás, vagy az erjedés állapotába kerülhettek. Bizonyos időre volt szükség, amíg kitűnt — és helyesen utal e tekintetben Goltner az 1935. évi országgyűlési választásokra vonatkozó közigazgatási bírósági döntésekre, — hogy a választási bíráskodásnak a magyar közjogban és a magyar politikai életben egyaránt még ma is nagy hordereje van és a magyar választási bíráskodás egész területén „a megoldásra váró és reformra szoruló kérdések egész tömege tornyosodik." Szerző, aki munkája tárgyául a képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás alapkérdéseinek tisztázását tűzte ki, a mű első részében a választási bíráskodás fogalmi körét és tartalmát igyekszik, az erre vonatkozó tudományos irodalom széleskörű felhasználása és éles ítélőképességgel való értékelése mellett, megállapítani és a vele érintkező problémáktól elhatárolni. Helyesen ismeri fel, hogy a tételes jog sokszor olyan kérdéseket is a választási bíróságok hatáskörébe utal, amelyek elvileg egyáltalán nem tartoznak a választási bíráskodás fogalmi köréhez s ennek következtében a választási bíráskodás fogalmi körének s tartalmának meghatározásánál alapvető kérdés az a megállapítás: mi tartozik valójában a választási bíróság hatáskörébe, vagyis: mi a különbség a választási bíróság tételesjogi hatásköre és a választási bíráskodás elméleti szempontból vett feladatai között? Érinti, illetve tárgyalja e célból a választhatóság hiányának, a tagsági képesség elvesztésének, a „pártelhagyás"nak, a választás után elkövetett érvénytelenségi oknak a választási bíráskodással való kapcsolatait, a választási bíráskodás és a büntetőjog határkérdéseit, a preventio-repressio kérdését, az „actus-per"-t és az „érdemtelenségéét is. Mindezekből folyó végső megállapításai szerint pedig maga a választás, mint történeti, időbeli és térbeli jelenség, ezen hatás és eredmény folytán és azon keresztül lehet csakis a választási ítélkezés tárgya, de semmiesetre sem mint valami önmagáért való alakiság. A választási bíráskodás célja pedig, hogy 42