Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 2. r

A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog* (Folytatás.) A nemzeti szocialista jogfelfogás már a pártprogramm alapvonalai szempontjából sem idegenkedik a jogi személyeknek a jogéletbe mind szélesebb körben való bevezetésétől, hanem minden vonalon arra is igyekszik. A német jog a kötöttség, nem pedig a szabadság fogalmából indul ki. Az egyén, aki magasabbrendű szervezeteknek szolgáló tagja, háttérbe lép a közösség eszméjével szemben. Az egyén a, népközösségben, s így a jogéletben is nem mint minden szervezettől független saemély jelenik meg, hanem mint a család, a Sippe, a haza, a. népközösség tagja. így a korporativ gondolat természetszerűleg sajátjává lesz a nemzeti szocialista jogi eszmevilágnak, s az így létrehozott korporáció is nem az egyéni célok szolgálatában fog állani, hanem oly célok érdekében lesz hivatott működni, amelyek az egyéni célokon felül állanak: a népközösség céljainak érdekében. A nemzeti szocializmus jogfelfogása tehát a római jog személyi jogának alapelvein bizonyos változtatásokat, módosításokat eszközölt. Az egyén fogalmának háttérbeszorításával a közösséget tette meg uralkodó substanciának. Megváltoztatta a jognak, mint kötelezettségeket magában nem rejtő fogalomnak mibenlétét és nagy jelentőségre emelte a jogi személyeket. Ha azonban figyelmesen tesz,-iZÜk vizsgálat tárgyává ezeket a római jogelveken véghezvitt módosításokat, azt látjuk, hogy azok inkább quantitativ, mint qualitativ jellegűek. A közösség fogalmát a római jog sem negligálta, csupán jóval kisebb jelentőséget tulajdonít neki a benne lényegi elvként vzereplő egyén fogalmával szemben. A nemzeti szocializmus csak felbillentette a mérleg serpenyőjének régi súlyviszonyát és az utóbbit juttatta uralkodó helyzetbe az előbbivel szemben. Ami a római értelemben vett alanyi jog fogalmát illeti, annak alkateleme a kötelezettség nem volt — ez tény. De a jog mint korlátlan uralom, hatalom inkább csak elvi jelentőséggel bírt a római jogdogmatikában. A jogviszony lényegében nem „persona" és „res" közt jött létre, hanem ^persona" és „persona" közt. Elvileg mindkettőt megillette a korlátlan 173