Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

amelyeknek szellemében készülnek egyes törvények. így pl. nemzeti szocializmus programmja a fa.it, mint a népközösség alapértékét deklarálja, tehát a faji minőségre minden hozandó törvényben tekintettel kell lenni. A nemzeti szocializmus jogának alapjai tehát kétféleképen termelődnek ki. 1. Vagy a nemzeti szocialista világnézet és ennek lefektetése: a programm adja azokat, 2. vagy pedig az egyes intézmények szabályozásánál kerülnek felszínre oly érvénnyel, hogy a jövőben a jogalkotásnál mindig vezérelvként szerepelnek. Azt az átalakulási folyamatot, amely a római jogi elvekről a nemzeti szocialista jogelvekre való áttérés kapcsán végbement, legcélszerűbben úgy világíthatjuk meg,^ ha a dogmatikai szempontból általánosan elfogadott tárgyalási mód alapján az egyes magánjogi jogágakon (1. személyi jog, 2. dologi jog, 3. kötelmi jog, 4. családjog, 5. örök jog) végigmenve tesszük azt vizsgálat tárgyává. a) Személyi jog. 1. Az egyénnek a római jog szempontjából való rendkívüli fontosságát kihangsúlyozza a BGrB. azzal, hogy első §§-ai mindjárt a természetes személyről („natürlicthe Personen") szólnak. Ez az individualista jellegű római jognál egész természetes és magától értetődő is. A római jog ugyanis, habár a közérdeket is figyelembe szokta venni, amiért is nem nevezhetjük az emberi önzőség jogának, mégis az egyénen, az egyén létén épül fel és annak érdekeit védeni, a köz és mások jogai által vont korlátok között, tekinti egyik elsőrendű céljának. A nemzeti szocialista jogfelfogás a római jog ez előbb említett célját elejti, mert semmiképen nem hozható az összhangba a „Gemeinnutz vor Eigennutz" és a „Du bist nichts, dein Volks ist alles"-elvekkel. A római személyi jog a jogalanyokra az egyesekre, az egyénekre fektette a fősúlyt, féltékenyen őrködött a felett, hogy azok jogaikat zavartalanul érvényesítsék és az, abból reájuk háramló előinvöket háborítatlanul élvezhessék. Az egyén, az egyén joga az egész római jogon végig megnyilvánuló vezérelv. Ezzel szemben a nemzeti szocializmus államrendjéfben „a jog. . . a népközösség életviszonyaiínak szabályozását jelenti".135) Végeredményben ugyanígy a nemzeti szocialista jogfelfogás is az egyén jogát véli szabályozandónak, de nem az önálló, az emberek csoportjától független egyén jogait, hanem azét az egyesét, aki elsősorban a népközösség, a „Volksgemeinschaft" tagja. A római jog eszmevilága két sarkpont körül mozog: „az Individuum és a Matéria — az Egyén és az Anyag." Az egyén az uralkodó alany, az anyag az uralom tárgya s mint ilyenek szemben állanak egymással. Ezen elméleti alapnak megfelelően a római jog a világot 135) Lange. 935. 1. 167