Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

szolgáltatás tárgyát képező dolgot, mint hibátlant adta át, holott az hibát rejtett magában; vagy a dolog átadása tulajdont nem létesít az átvevő részére, bár az utóbbi azt hiszi, hogy tulajdont szerzett.®) Ilyenkor teljesítésről nem beszélhetünk, s a kötelem, ill. a követelés rendesen mindaddig fennáll, amíg a valóságos teljesítés nem történik meg. Ennélfogva talán helyesebb a teljesítést oly jogi cselekménynek felfogni, amely az egész kötelmet a maga teljességében és lényegében — tehát állagában, megszünteti. A kötelemnek a teljesítés ellenére való további fenntartása u. i. semmi gyakorlati értékkel nem bír, s ezért, mint egy minden reális alapot nélkülöző teória — céltalan. L A solutio A római jogi teljesítés: a solutio, hosszú történelmi fejlődésre tekinthet vissza, mint jogintézmény. A solutio általános értelemben kötelemmegszüntető jogcselekmény, hogy azonban a tartalmát kitevő liberáló hatás és az anyagi kielégítés egymáshoz való viszonya milyen volt, azt csak úgy állapíthatjuk meg, ha a történelmi fejlődést vizsgáljuk. Először is meg kell állapítani az obligationak és a solutionak egymáshoz való viszonyát. Az obligatio u. i. — mint azt Brinz Alajos müncheni jogtanár 1874-ben kimutatta7) — két elemből áll: tartozásból (debitum — Schuld) és felelősségből (szorosabb értelemben vett obligatio —' Haftung.).8) A római jog forrásaiból ez a finom differencia nem tűnik ki, a római jogi szakirodalomban azonban ez a megkülönböztetés általánosan elismert. Az a körülmény, t. i., hogy a római jog forrásai ezt az elhatárolást nem ismerik, nem zárja ki azt, hogy a gyakorlatban ez a dualizmus ki ne fejlődött volna. Megtalálható u. i. más ókori népek jogában, mint pl. az ónémet jogban. Steiner hivatkozik Partsch: Griechisches Bürgschaftsrecht, és Koschaker: Babylonisch-assyrisches Bürgschaftsrecht c. munkájára, amelyben e két író ezt a dualizmust kimutatja a görög és mezopotámiai jogrendszerekben.9) Az obligationak két elemre való bontása bizonyos tekintetben párhuzamba állítható magánjogunk jelzálogjogával is. Itt legtöbbször ugyan egy személy a dologi és személyi adós, gyakran előfordul azonban, hogy a két minőség más-más személyben testesül meg. A dologi adós ingatlanával biztosítja a jelzálogos követelést, míg a személyi adós az, aki az így biztosított kölcsönt saját személyében felveszi. A dologi adósi minőség tehát összevethető annak helyzetével, akit jelen esetben a felelősség terhel, a felelősségben pedig lehetetlen fel nem ismerni a fennálló kötelmet, ill. jelzálogos követelést biztosító jogviszonyhoz való hasonlóságot. 6) Lásd később az evictiora vonatkozó fejtegetéseket. 7) Brinz. 11—40. 1. 8) Steiner. 2. 1. <>) steiner. 1, l jegyzet. 16