Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Rokonvonások a magyarországi ref. egyház 1928. évi alkotmánya és az ev. egyház uj törvényei között

az anyagszolgáltatás a törvényelőkészítés munkájához. A felsőoktatás minden szakára és a diákszociális kérdések tárgyalására is kiterjedő kongresszuson az érdeklődés homlokterében kétségtelenül a jogi oktatás reformja állott, melyet a jogi, közgazdasági és közigazgatási szakosztály vett, Tasnádi Nagy András dr. államtitkár elnöklete alatt, december 14-én és 15-én tárgyalás alá. Tasnádi Nagy András megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy akkor, amidőn állami és közéletünkben legnagyobbrészt jogi képzettségű férfiak vesznek részt, igen fontos feladat a képzettség minőségének és értékének gondos vizsgálata. Időszerű továbbá e kérdés azért is, mert a jogállam gondolata, amelyhez, mint eszményhez ragaszkodunk és általában a jogeszme világszerte válságban van. A jognak, a jogtudománynak, a jogszabályalkotásnak és a joggyakorlatnak éppen ezért folytonosan lépést k^ll tartania az élettel, mert különben szakadék támad a kettő között. Igazi jogász csakis az lehet, aki egészen tudományszakának szenteli magát, de ismeri egyben az egész jogrendszer nagy ö-szefüggéseit, a társadalmi mozgalmakat, a gazdasági viszonyokat és akiben a jogismeretek mellett éles judicium, nagy emberismeret, komoly erkölcsi érzék és mélységes, igaz humanitás van. Az elnöki megnyitó után Eckhardt Ferenc ismertette a jogi oktatás történetét, majd vitéz Moór Gyula tartott nagyszabású előadást a jogi oktatás jelenlegi állásáról. A jogi oktatás reformja, — kezdte előadását, — már félévszázada kísért. Az első komoly reformtervezet azonban csak 1932-ben készült el a budapesti egyetem részéről. Ez a mostani reformtörekvések alapa is és értéke az, hogy nem igyekszik a jogi oktatás reformját sem ki nem próbált elgondolások erőszakolásával, sem külföldi példák szolgai utánzásával megoldani, hanem csak a kirívóbb hibákat akarja megszüntetni. Ami az újabbi külföldi reformokban értékes, az a magyar szabályzatban már régóta benn van. Ezután a mai helyezet hibáit és a megoldás módját fejtegette Moór professzor. Alapvető hibák, melyeken a felsőoktatás nem segíthet: a magyar társadalom és a középosztály elszegényedése, a hallgatók egy részének szellemi és erkölcsi alkalmatlansága, végül a tanárok kiválasztásában jelentkező protekció. Orvosolható hibák: a leckelátogatási szorgalom hiánya, amely már javulóban van, a katonai félévelengedések, a disszertációk, a doktori diploma és a vándorlások kérdése Figyelmet követelnek továbbá az elméleti államtudományi tárgyak, különösen a közgazdaságtan fokozódó jelentősége és a gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetésével előállott új helyzet is. Szükségesnek tartja ezek alapján, az ú. n. „éves-rendszer" bevezetését, a katonai félévelengedések eltörlését, a disszertáció-csalások megakadályozását, a vándorlások rendezését, a tanulmányi idő új beosztását, a nemzetközi jog és a közgazdaságtan előtérbeállítását, a gyorsírás és a külföldi nyelvek nem kötelező tanítását. Szembeszállt viszont a tanulmányi idő meghosszabbítása és a sokak által kívánt tudományos doktorátus tervével. Vitéz Moór Gyula után Molnár Kálmán tartott előadást a jogi oktatás speciális kérdéseiről. Hangsúlyozta, hogy a jogi oktatás új rendjének főcélja az legyen, hogy ellensúlyozza azt az egyre jobban erősödő veszedelmes irányzatot, amely a jog hatalmi elemére helyezi a fősúlyt s emellett egyre inkább megfeledkezik a jog belső lényegéről, a jog 46