Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A zsinat ujításai az egyházalkotmány háztartási részében

állandósult kereset lehetőségétől — saját adójukat sem voltak képesek kifizetni; — az addig kenyeret adó uradalmat megvett vidéki gazdák pedig a 256. §-ra hivatkozással — teherbíró képességükkel arányban nem álló csekély adóval voltak csupán megterhelhetők. Ez a folyamat azonban nemcsak ezen kis falukat, avagy az ú. n. kisbirtokosokkal rendelkező egyházközségeket sújtotta, hanem sújtotta azokat az egyházközségeket is, ahol az ilyen ú. n. külbirtokosok állandó lakhelye volt. Az esetek többségében ugyanis ezek az emberek állandó lakóhelyükön csupán a lakóházukat és esetleg egy kisebb szőlő- vagy dinnyeföldet tartottak meg maguknak, míg jövedelmet adó ingatlanaik más községek határaiban feküdtek. Ennek a szomorú köve kezménye Latt, hogy éppen azok az egyháztagok, akik vagyoni helyzetüknél fogva leginkább voltak képesek az egyház terheihez hozzájárulni — éppen a 256. §. kihasználásával kibújtak e kötelezettség alól. Nem egyszer megtör'ént, hogy a 150 holdas gazda mint külbirtokos — akár a lakása szerint, akár a birtoka szerint illetékes egyházközségben — kevesebb adó!; fizetett, mint egy ott lakó 20—25 holdas gazda. A zsinatnak talán a legéletbevágóbb és kihatásában a legtöbbed jelentő intézkedése volt az, hogy — súlyos vi'ák után ugyan, de megszüntette a 256. §Jban statuál ti ezen semmivel sem indokolna'ó megkülönböztetést és kedvezményt és a Vl-ik t. c. 13. §-ában az egyenlő megterhelés elvét emelte törvényerőre, tekinte' nélkül arra, hogy az egyháztag ott lakik-e vagy sem abban az egyházközségben, ahol százalékos adóval megróható. Egyházunknak egyik legégetőbb sebe a szórványok gondozása, mely ezideig anyagi erő hiányában a legtöbb egyházközségnél nem voL keresztül vihető. Most, hogy az egyenlő adóviselés elve kimondatott és ezzel éppen a szórványgondozás szempontjából legfontosabb egyházközségek költségvetése lényegesen feljavul, igen erős lépésekkel fog a szórványgondozás is előre törni, mer!; a megfelelő költségvetés mellett módja lesz; az idevonatkozó és a zsinat által az önkormányzati részben megalkotott rendelkezések alapján, a felettes hatóságnak az egyházközségeket a szórványgondozás teljesítésére szorítani. Ezen legfontosabb rendszerbeli váKozás melle Itt van még néhány említésre méltó módosítás. Ezek egyik igen gyakorla i értékű rendelkezése az, amely feljogosítja az egyházközségeket arra, hogy az egyházi adó beszedését az ú. n. együtites kezelés mellett a politikai községgel eszközöltesse; — ez azt jelenti, hogy az egyházközség által kive ett adók az egyháztagnak a politikai község által kiadott adókönyvébe bevezettetnek és az állami adóval együttesen azonos elvek alapján hajtatnak be; a behajtott adókból a megfelelő aránylagos részt a politikai község beszolgáltatja az egyházi pénztárba. Gyakorlatilag ez igen fon os újítás, mert a behajtás, mindig igen fájós és nehéz kérdés volt, amennyiban az egyházközségnek sem megfelelő berendezése, sem megfelelő szerve nem volt az adó behajtására. Ezúton pedig az adó behaj ása föltétlenül eredményes és az ilyen módon megszűnő óriási adóhátrálé35