Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban

lés hatáskörébe utalni az egyházkerületek sorsa feletti döntés jogát már azért sem tartja kívánatosnak, mert az egyetemes egyház közgyűlésein sokszor szubjektív álláspontok döntően hatnak elvi határozatok meghozatalánál. Nem lehet ilyen fontos kérdést a viszonyok lehetőségeire és eshetőségeire bízni. A leghatározottabban ellenzi, hogy ez a kérdés a többség és erő jogán oldassék meg, hogy a nagy egyházkerületek a brachium alapján, trianoni módszerrel, összetörjék a kis kerületeket és hogy olyan határozat hozassék, amely »az egyház egyes részeinek,, vagy egyes tagjainak lelkén sebet ütne. Az egyházkerületek területi változ látása zsinathoz tartozó kérdés. A törvényjavaslat szövege szerint az egyetemes közgyűlés hatásköre úgy is gyarapszik, de a kezdeményezés jogát fenntartani kívánja az érdekelt területeknek és azon túl az egyházkerületek érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet. Irredenta szempontból sem tartja másodrendű kérdésnek a csonka egyházkerületek önállóságának feladását, mert Magyorország ma ideiglenes helyzetben van és minden okunk megvan arra, hogy a mai állapot megszűntében bízzunk. Ennek az országra felette fonlos megoldásnak bekövetkezése előtt a trianoni helyzetet elfogadni az ev. egyház országos zsinatában olyan elhibázott: lépés lenne, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Az egyháznak ma abban, hogy fenntartja a Trianon előtti helyzetet, fegyver van a kezében, ennek az állapotnak megszüntetésével pedig fegyvert adna ellenfelei kezébe. A takarékossági szempontból elérhető eredmények, szerin'e, lényegtelenek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a veszélyeket, melyeket számba kell venni, ha e kérdés lényegéhez hozzá szólunk. Veszélyeztettük a birtokot vagy annak egy részét> amelyei az államtól az egyház kimondottan azzal a céllal kapott, hogy a püspökök javadalmi célját szolgálják. Számolnunk kell azzal, hogy az egyházkerületek öszszevonása esetén e birtok egy részét újra visszaköveteli az állam. Sztranyavszky Sándor nem osztja báró Prónay György abbeli nézetét, hogy az egyetemes közgyűlés csak negatív értékű joghoz jutott az egyházkerületek közigazgatásának ideiglenes összevonása tekin'etében, mert tudatában van annak, hogy ha fennforog az összevonás szüksége, akkor a kerületek maguk is számot vetnek a parancsoló körülményekkel és kérni fogják az egyesítést a 41. §. értelmében. Elismeri végül, hogy a csonka egyházkerületek helyze'e úcrvis nehéz és így érthető okokból sebzett a lelkük. Sebze't vadat és sebzett lelkeket nem indokolt üldözőbe venni.54) A felhozóLt érvek és ellenérvek elhangzása után Rásó Lajos dr. zsinati tag hangsúlyozta, hogy a négy felszólaló zsinatti tag elismerő tárgy ilagossággal és alapossággal teljesen megvilágította e kérdést, úgyhogy a zsinati tagok már most nyugodt lelkiismerettel dönthetnek a felett, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szövegét kívánják-e elfo54) Lásd a Zsinati Naplóban Sztranyavszky Sándor felszólalását (1936. november 18.). 32