Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban

A zsinat tagjaira a köztekintélynek örvendő két zsinati tag felszólalása mély benyomást tett. E sorok írója Szükségesnek látta ezek után, hogy e nagy horderejű kérdés ne csak takarékossági és célszerűségi szempontból világíttassák meg, mert a csonka egyházkerületek egyesítésére, vagy megszüntetésére, esetleg arányosítására vonatkozó javaslat tiszteletreméltó jószándékból fakadt, de e kérdésnek megvilágítása nemcsak közigazgatási, hanem egyházvédelmi szempontból is nagy óvatosságot kíván. E kérdés felvetése olyan nagyjelentőségű, hogy csak alapos, mindenre kiterjedő előtanulmányok alapján nyúlhatunk hozzá, mer;, a, történelmi, egyházvédelmi, fontos közjogi és politikai, nemzetközi jogi, közgazdasági, közlekedési, statisztikai, valamint eminens egyházjogi kérdéseknek egész komplexumát öleli fel és az ellentétes érdekek öszszeegyeztetése és elsimítlása, szerény felfogásom szerint, a mainál nyugodtabb és békésebb időket tételezne fel. Az egyházkerületek egyesítésére vagy megszüntetésére irányuló javaslat ellenérveit a zsinat 1936. évi november hó 18-án tartott ülésén a következő szempontok szerint csoportosítottam:46) 1. Történelmi érvek: A magyarhoni evangélikus egyház, mai kerületi beosztását a III. Károly által mintegy kétszáz éve, közelebbről 1734. okt. 20-án kibocsátott rendelet, az ú. n. második Carolina Resolutio eszközölte. A superintendenciák számát eddig az egyházi érdek és a hívek Lelki szükséglete szerint állapították meg hit valló őseink; a Carolina Resolutio elütött ezen jogunktól és csupán %égy kerületet engedélyezett. Az 16104H zsolnai zsinat csak a Felvidéken öt kerületet szervezett (3 superintendenciát és 2 inspectoratust)47) és az 161Jf.-4bi szepesváraljai zsianat SLZ öt szabad királyi város részére (Kassa, Eperjes, Kisszeben, Bártfa, Lőcse), — melyekhez utóbb mint hatodik Késmárk sz. kir. város csatlakozott, — egy városi superintendenciát, továbbá S'zepes- és Sáros vármegyék egyházközségei részére még egy megyei kerületet létesített.48) Ebből látható, hogy jóval kisebb territoriális egységet, csekélyebb számú hívekkel foglalt magában egy-egy superintendencia, mint a mai csonka tiszai vagy dunáninneni egyházkerület, pedig akkor az egyházi közigazgatás jóval egyszerűbb volt, mint ma. Annak következtében, hogy egy-egy superintendencia kisebb területi egységből állott, a superintandensek felügyeíeti hatásköre intenzívebb formát ölthetett; 46) Lásd felszólalásomat a Zsinati Naplóban (1936. november 18.). 47) Zsilinszky M'ihály: Az 1610. évi zsolnai ev. zsinat. Selmecbánya, 1*910. és lásd még Prot. Szemle 1910.- és 1913. évf. 4S) Bruckner Gyó'ző: A szepesváraljai zsinat 1614-ben. Nyiregyháza, 1914. és lásd még „A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen" c. munkámat. Budapest, 1922. I. k. 209—224. 1. 26