Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

13. §. nem vitte előbbre, sőt még zavarosabbá tette a közszerzemény kérdését. Az általa fenntartott régi törvényhelyeket ismertettük és mint láttuk, ezek mindenike öröklési igényként szabályozta a közszerzeményt, sőt a régi jog a közszerzeményhez egyöntetűen az együttes szerzést megkívánta és így nem is a Jancsó-féle közszerzeményt, csupán a közös szerzésekre vonatkozó régi jogrendet tartotta fenn az Orsz. B. Ért., 1861-ben a mai közszerzemény nem létezett. Ennek bizonyítására a régi törvényhelyeken kívül a korbeli irodalom a bizonyíték és maga a 13. §., mely a „közszerzeményt" az öröklési rend szabályai közé ékelve szerepelteti és így rendszertanilag az I. T. Sz. maguk is elismerték, hogy csak mint öröklési szabályt ismerték az ú. n. közszerzeményt. Arra nézve u. i., hogy e 13. §. mit ért közszerzeményen, nem lehet a 20 évvel később keletkezett Jancsóféle fogalom az irányadó, hanem csak a már idézett korabeli felfogás, mely pedig a közszerzeményhezl a házastársak tényleges egvüttes szerzését követelte meg. A közszerzeménynek az az alkateleme, hogy az is közszerzemény, amit a másik házasfél egyedül szerez, csakis 1870 táján került az irodalomba és a joggyakorlatba. Ilyenformán a régi jognak a közös szerzésekre vonatkozó szabályai nem vérrokonai, csupán névrokonai a Jancsó által 1881-ben megdefiniált közszerzeménynek. A 13. §. születésekor keletkezett zavar egyre fokozódott. Nincs kérdés, amelyben annyi ellentétes felfogás és homlokegyenest ellenkező megoldás keletkezett volna, mint a 13. §. nyomán létesülő jogi irodalomban és a bírói gyakorlatban. E zavar jellemzésére a következőket emeljük ki: 1. Kolozsváry B. „Szerz. közösség a házassági vagyonjog rendszerében" c. művében (419.) azt állítja, hogy „az I. T. Sz. által fenntartott' régi jog szerint nem úgy áll a dolog, hogy nemesek közt nincs, nem nemesek közt pedig van közszerzemény, hanem úgy, hogy nemesek közti szerzeményi közösség sokkal szűkebb körű, mint a köznép szerzeményi közössége. Nem nemeseknél u. i. a házasság alatti szerzések mindig, a nemeseknél azonban csak bizonyos esetekben képeznek ex lege közszerzeményt. Ilyen törvényből folyó közszerzemény szerint a) ha a férj neje vagyonában gazdálkodik (ha a szerzés alapja kizárólag a nő vagyona), akkor a vagyon jövedelme, keresménye (szerinte közszerzemény. Kolozsváry e felfogását a P. T. decisiojára alapítja és elfelejti, hogy itt csak azért közös szerző a nő, mert e jogát a férj „intestamento agnoverit", tehát e közszerzemény nem ex lege, hanem e contracto keletkezett. Zlinszky, Zsögöd, Jancsó nyomán általános ama felfogás, hogy nemesek között soha sincs törvényből folyó szerzeményi közösség. 2. Ép azért nem helyes Zlinszky, Markovics, Kövy ama felfogása sem, mintha a nemesek között ingó szerzésekre nézve szintén ex lege szerzeményi közösség állana fenn. E felfogás hívei a Hk. I. 102. c-re hivatkoznak, ami már magában véve is kizárja e felfogás helyességét, hisz a H. k. nem is ismeri a mai közszerzeményt. 280