Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Dr. Szlávik Mátyás emlékezete. 1860-1937

gyar-német egyház lelkészi teendőit és németnyelvű hegyibeszédeit szívesen hallgatták a szepesi bányavárosok németajkú evangélikus vallású bányászai. A tanügyi kormány sűrűn küldte ki 1896-tól érettségi vizsgálatokra, utóbb tanítóképesítő vizsgálatokra kormányképviselőül. Ebbeli minőségében megismerkedett az ország összes ev. középiskoláival és azoknak pedagógiai módszereivel és szerzett tapasztalatairól az egyházi lapokban értékes cikkekben számolt be. Széleskörű társadalmi és tudományos elfoglaltsága közepette még mindig volt ahhoz ideje, hogy napilapokban, folyóiratokban és önálló munkák alakjában figyelemreméltó irodalmi munkásságot fejtsen ki. Szlávik Mátyás a hallei egyetemen folytatott tanulmányai idején kezdett német és magyar nyelvű egyházi lapokban irogatni. A hallei egyetemen három évet töltött és tanulmányainak befejeztével ott 1884-ben bölcsészdoktorátust szerzett. Első önálló dolgozata doktori disszertációja volt és „Die Reformation in Ungam" címen Halléban jelent meg 1884-ben. (56. !.) Hat fejezetben vázlatszerüen tárgyalja a reformáció történetét hazánkban. Figyelemmel van a nyolcvanas években megjelent e tárgyra vonatkozó irodalomra és általában ügyes, habár hézagos képet adott a reformáció elterjedéséről hazánkban. Függelékben közli a Confessio Pentapolitana és Heptapolitana szövegét, de több helyen hibásan. Legnagyobb munkája „Bölcsészettörténet" címen két kötetben jelent meg. Az első kötet, amely 1888-ban Eperjesen jelent meg, részletesen (99. 1.) tárgyalta a görög bölcsészetet, a szerző saját kiadása. A második kötetben foglalkozott a szerző a „Modern bölcsészet"-tel és e kötet a „Theologiai Szakkönyvtár" kiadványaként jelent meg Pozsonyban 1889-ben. (116 1.) E kötetben a patrisztikától Hegel filozófiai rendszeréig bezárólag tárgyalja a filozófia történetét, a függelékben pedig a Hegel utáni filozófiai rendszereket Comte pozitív rendszeréig bezárólag. Szláviktól merész vállalkozás volt, hogy előzetes részlettanulmányok nélkül azonnal nagy összefoglaló munka megírására szánta el magát. Az egyes filozófiai rendszerekben való elmélyedése még nem történhetett meg és így szintézisre való törekvése még sok hiányt és fogyatékosságot tüntet fel,1 Nem is annyira önálló bölcsészettörténet megírására törekedett, mint inkább Schwegler, Zeller és Falkenberg munkái alapján nyújtott hallgatóinak a kor színvonalán álló vezérfonalat és tankönyvének megírásával és közrebocsátásával jó szolgálatot tett hallgatóinak. Figyelemreméltó tanulmányt írt Szlávik Mátyás „Kant ethikája" címen, amely Eperjesen, 1884-ben jelent meg (36 1.). E tanul mányában azzal a kérdéssel foglalkozott tömören, hogy mit is tanít Kant, mint morálfilozófus. Ismerteti az ethika alapelveit és azok bírálatát. Kant ethikájának követőit épen csak érinti és kissé részletesebben, bár itt is csak vázlatszerüen foglalkozik Kant elleneseivel a hazai filozófiai irodalomban. 271