Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 8-9. szám - A váradi regestrum, mint jogtörténeti kútfő

A leszármazási táblán azonban kimaradt gróf Teleki (II.) Sándor és gróf Teleki Jozefin házasságából származó gyermekek közül Anna, aki báró Prónay Sylvester Gáborral kötött házasságot s amely házasságból származtak mint Prónay ivadékok Karolina, György, Gábor és Jozefin. A szerző a munka harmadik fejezetében szakszerűen ismerteti a gyömrői levéltárat, amely elsőrendű és másodrendű levéltárra oszlik. Az előbbiekhez tartozik a Garázda család levéltára s a leányági iratokból összekerült anyag. Ide tartoznak még a Dolha család becses oklevelei is. A másodrendű levéltár anyagát a Királyfalvi Róth és a Daróczi Berzeviczy, Garamszegi Géczy, Jánoki, Vatai Vattay stb. családok iratai alkotják. Iványi megemlékezik még a levéltár régebbi anyagának egykori rendezőiről, Szulyovszky Gáspár- és Molnár Pálról, míg a XVIII— XIX. századi levelezést a vegyes természetű iratokkal együtt már ő rendezte. Iványi a most közrebocsátott kötetben közölte „A" jelzésű fejezet alatt az első- és másodrendű levéltár összes középkori okleveleinek kivonatait (172—223.1.) s a mohácsi vész utáni fontosabb oklevelek regesztáit (223—284.1.). „B" jelzés alatt a felette értékes missilis levelek lajstromát tette közzé (285—376. 1.), köztük a fontosabbakat bővebb kivonatban (376—436. 1.). „C" jelzés alatt közli a gyászjelentéseket 1641—1861., illetve 1870-ig (4*36—457. U. „D" jelzés alatt ismerteti a M. Tudományos Akadémiára vonatkozó értékes iratokat (457—462.1.) s ennek keretében, de külön a Marcibányi alapítványra és a Nemzeti Játékszínre vonatkozó iratokat (462—463. 1.) s végül közli a levéltárban lévő térképek jegyzékét és „E" jelzés alatt az újabb rendezés alkalmával előkerült oklevelek és iratok regesztáit (464—469. 1.). Részletes és megbízható névmutató (471—503. 1.) fejezi be az értékes kötetet. A tárgymutatót azonban nélkülözzük. Iványi Béla a gróf Teleki család gyömrői levéltárának ismertetésével és értékes oklevélanyaga regesztáinak közlésével a magyar köz- és jogtörténetírás munkásainak nagy és elismerésre méltó szolgálatot tett. A magyar nemzet XVIII. és XIX. századbeli történelme, különösen művelődéstörténelmi vonatkozásaiban a gyömrői levéltár anyagának figyelembevétele nélkül hiányos és hézagos lenne. Nagy elismerés illeti gróf Teleki^ Tibort, aki átértve családi levéltári anyagának nagy értékét, a terjedelmes kötet megjelenését lehetővé tette. Bruckner Győző dr. 265