Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

kívül itt, e csonlka tiszai kerületben a legnagyobb. Főtisztelendő Püspök Ur! Nagy a püspöki tekintély és hatalom, — aki azt elnyeri sokat kapott. De miként az írás szava szól: „Akinek sok adatott, attól sok kívántatik." Evangélikus egyházalkotmányunk nem tekinti méltóságnaik a püspökséget és nem isi ismeri el annak. Méltósággá e tisztet csakis kifelé, az állam és társadalom felé fordult, ősi magyar alkotmányunk által közjogi dekórummal is felruházott jellege emeli. Egyházalkotmányunk szerint azonban a püspökség egyszerű tisztség, első csupán a többiek között és mindenekelőtt — szolgálat. Püspökké elválasztván, erre a szolgálatra hivott el a mi benned való bizodalmunk. Nagy és terhes ez a szolgálat mindenképen. Nagyobb és terhesebb ma, amikor a Krisztusban való hitet, keleten és nyugaton egyaránt, maszlag és áfium, — miiként a vértanuságok idején, — fegyver és bilincs és széles e világon mindenütt a titkon őrlő szu fenyegeti. Még nagyobb és ínég terhesebb a mi kis kerületünkben, amelynek szomorú sorsa és állapota, a hit eme egyetemes válságán felül, tetőled valósággal apostoli buzgalmat vár és követ,?!. Tebenned bíztunk, — ezért hívtunk el erre a szolgálatra. Nagy lettél mi közöttünk, mert .szolgája voltál mindannyiunknak. Hű szolgája az evangéliumnak, a keresztyén felekezetek közötti béliének, leghívebb talán a magyar hazának. A te bibliára hajló alázatosságod, hangyaszorgalommal gyűjtött tudásod, kitartó, áldozatos munkád, soha el nem fogyó szereteted, kiolthatatlan hited és fanatikusan, tüzesen lángoló magyar szíved érdemesítettek e feladatra. Bizalommal bízzuk a te kezed oltalmára a tiszai egyházkerületet és a nagy ősök örökét. Útravalóul a mi nagy szeretetünket, munkádban való reménységünket, bizodalmunkat adhatjuk és az írás szavait: „El ne távozzék a törvények 'könyve a te szádból, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon -s akkor boldogulsz, . . . mert veled lesz az Ur, a te Istened mindenben, amiben jársz." Főpásztor írd be ezeket a szavakat törvényként a te szívednek táblájára és vezesd jobb sorsra és a törvény végére: Krisztushoz a te kerületedet. És ebben a munkádban segítsen, vezessen és áldjon az Ur!" Zsedényi Béla dr. üdvözlő beszédére Dómján Elek püspök nagyszabású székfoglaló beszédében válaszolt, melyben — az egyházkerület (kormányzásának minden jelentősebb kérdését érintve — a kerület kulturjelemtőségének kérdéseire és a jogakadémiára a következőkben mutatott rá: „A nemzeti összeomlás előtt a tiszai egyházkerület fenntartotta az ősi Thököly kollégiumot, amelyben egy theologiai akadémia, egy jogakadémia, egy gimnázium és egy tanítóképző intézet foglaltatott össze egy egységgé. Ezen kívül még négy, ill, öt gimnáziumot tartott fenn, amelyek száma az 1917-es alapítással, a nyíregyházi leánygimnáziummal még gyarapodott. Ebből a perspéktivából bontakozik ki régi kerületünk kulturális nagysága, amelyhez csonka kerületünk méltónak mutatkozik a maga kulturintézeteivel: a miskolci jogakadémiával, tanítóképzővel és a két nyíregyházi gimnáziummal. 40.000 léleknek tehát egy főiskolája és három középiskolája van. Ez a mi büszkeségünk. Ezeknek fenntartása és mint ősi) örökségnek átmentés© a nemzet jobb napjai számára, minden áldozattal biztosítandó. Fele238