Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában Az állami főhatalomnak, mely alatt az államnak, ha kell, fizikai kényszerrel is érvényesülő akaratát értjük, három fő működési ága van és pedig: törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás. Ez a hármas tagoltság — legyen az bármilyen államformájú állam is — mindenütt megtalálható. Azonban az alaki államhatalomnak e részjogosítványai nem egyenlő mértékben illetik meg az államfőket. Aszerint, hogy monarchiáról, arisztokráciáról, vagy demokráciáról beszélünk, gyakorolnak az uralkodók több, vagy kevesebb hatalmat. Monarchiában ugyanis egy fizikai személy, arisztokráciában egy arisztokratikus kisebbség, demokráciában pedig a nép többsége között oszlik meg a főhatalom e három önállósult szilánkja. E tanulmánv keretében az államfő törvényhozói jogkörének részletesebb kifejtése mellőztetik, miután az ezzel kapcsolatos kérdések egész napjainkig közjogi és politikai irodalmunknak homlokterében álló és a nemzeti közvéleményt is állandóan foglalkoztató kérdései voltak. Itt tehát csak az államfő végrehajtói és bírói hatalmáról lesz szó, különös tekintettel a magyar államfő kormányzói és igazságszolgáltatási felségjogaira. a) Monarchiában a monarchikus államfő a végrehajtó hatalom legfőbb irányítója. Ő az államegység és fenség megszemélyesítője, az összes állami ügyvitel mozgató tényezője. Jó előre ki kell azonban emelni — amit Concha és Balogh is annyira kihangsúlyoztak, — hogy a választás útján hivatalába jutott s azt felelősen viselő köztársasági elnök is megszemélyesítője e jogosítványoknak s következésképen, mint a kormány folyton működő és látható feje, messze tündöklő állást foglal el. Annyira, hogy demokráciában az elnököt nem is szokták államfői funkcióval felruházni, mert ő kifejezetten csak a végrehajtó hatalom feje. Az államfőt megilleti a végrehajtó hatalom szervei kinevezésének és ellenőrzésének a joga. Sokat vitatott kérdés, hogy vájjon helyes-e az, hogy a minisztereket az államfő nevezi ki! Nem lenne-e célszerűbb, ha a minisztereket is a parlament vagy a nép választaná? A minisztereknek a parlament által való választása azért nem lenne helyes, mert akkor a végrehajtó hatalom beleolvadna a törvényhozóéba, ami erkölcsileg önkényeskedésre vezetne, alávetettséséget eredményezne. A parlament így bármely percben megfoszthatná a minisztériumot a hatalomtól. Már pedig ott, ahol a törvényhozás és végrehajtás összeolvadnak, sőt a kabinet a ház kénye-kedvétől függ, sem jó törvényeket alkotni, sem a végrehajtást sikerrel folytatni nem lehet. Érdekes, hogy az 1919 augusztus 11-i német weímári alkotmány — ennek ellenére is — ezt a rendszert tette magáévá. 221