Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A szemléltető oktatás a büntetőjogban

tettesnek és a bűncselekménynek, a kriminalitás jelenségeinek társadalomtudományi és orvostani vizsgálatának szükségességét is hangoztatja és ezekkel a kutatásokkal kapcsolatosan azután még számos más járulékos problémát is vont a büntető jogtudomány körébe. így azután a büntetőjog mint főtudomány mellett lassan-lassan a segédtudományoknak hosszú sora fejlődött ki és a büntetőjog, mint a jogtudományok egyik ága, amely eddig kizárólag szellemi tudomány volt, segédtudományai révén lassan, észrevétlenül közeledett a természettudományokhoz . Felmerül itt az a kérdés is, hogy vájjon ezen fejlődési folyamat által a büntetőjognak jogtudományi jellege csorbát szenvedett-e és háttérbe szorult-e? Szerintünk e kérdésre nemleges választ kell adni. A büntetőjog továbbra is jogviszonyokat hivatott szabályozni, azonban a jogviszonyok, illetve ezek keletkezésénél közreható erőknek helyes elbírálására csak akkor lehet reményünk, ha a szigorúan vett jogi problémák mellett jelentkező egyéb nem-jogi kérdéseket is meg tudjuk érteni. Előbb a jogi problémák minden legapróbb részletének értékelésére fektettek súlyt. Most ezeknek egy része, a kisebb jelentőségűek, háttérbe szorultak és ezen problémák helyére, az egész problémakomplexum helyes értékelése és megértése végett más, nem-jogi, természet- és társadalomtudományi szempontok léptek; ezeknek és a jogi szempontoknak együttes szemmeltartása mellett lehet csak reményünk arra, hogy megtaláljuk a helyes megoldást. Annak igazolására, hogy a jogi jellegű kisebb jelentőségű szempontok mennyire háttérbe szorultak, hivatkozunk a berlini 1935. évi XI. nemzetközi büntetőjogi kongresszusnak ama határozatára (I. szakosztály 2. kérdés), „hogy a hosszadalmas büntetőperek megrövidítése végett a latba nem eső bűncselekményekre vonatkozólag a vád emelése és az erre vonatkozó bizonyítás mellőztessék." És hasonló értelmű rendelkezést találunk az 1930. évi 34. t. c. 105. §-ában is, amely szerint az ügyész mellőzheti a vádemelést olyan bűncselekmények miatt, amelyeknek figyelmen kívül hagyása a megtorlás súlyát lényegében nem befolyásolhatják. Ezen intézkedésével a törvény — indokolása szerint — enged az opportunitás elvének és áttöri a legalitás eddigi uralkodó elvét a gyakorlati célszerűség érdekében. A büntető jogtudomány azonban ennek ellenére ma is első sorban jogi jellegű diszciplína. A jogi szempontoknak első sorban való eldöntése mellett ma főleg két problémakör megtárgyalása volna kimélyítendő, mert egyedül így küzdhetünk eredményesen a kriminalitás ellen. E két problémakör: a kriminalaetiologia és a börtönügy; művelésüknél nem tudjuk nélkülözni sem a természettudományi tapasztalatokat és megállapításokat, sem pedig a tömegmegfigyeléseken felépülő társadalomtudományi ismereteket. Amíg nem ismerjük a bűnügyi aetiologiában megtárgyalt, a kriminalitást előidéző és befolyásoló tényezőket, addig nem tudunk a kriminalitás ellen eredményesen küzdeni. Viszont lévén a szabadságvesztésbüntetések most és előreláthatólag még sokáig is minden büntetési rendszernek a gerince, szükségünk van 36